B. Fór Andrea: Mese Mindenkinek

Akkor kezdődött közös kalandunk, mikor elindultam Artihoz, a délután háromórai találkozóra. Csendesen esett, sárga esőkabátom kapucniját jól behúztam a fejemre. Ahogy tettem az egyik lábamat a másik után, úgy cuppogott a gumicsizmám a víz áztatta talajon, mintha kacsalábon mentem volna. Kikukucskáltam, hogy lássam hova lépek, megpillantottam egy Sirályt, és egy Kutyát, olyan közepes formát, nagy lógó fülekkel, barna fehér foltokkal.
Megálltam egy pillanatra, hogy jobban megfigyeljem őket, mintha beszélgettek volna, vagy csak képzelődtem.
Az erdőbe fák koronái oltalmaztak az esőtől, ekkor vettem észre Fifit, széttártam a karjaimat, hogy megkérdezzem tőle. – Te mit keresel itt?– Választ nem kaptam, szaladt tovább, fittyet hányva az esőre.
Erdőtündér illata belebújt mindenbe, de a vészjósló suttogás megzavarta az idilt.
Lélegzetvisszafojtva füleltem, majd lépteimet gyorsra vettem. Arti biztosan tud mindenről. - ezt hajtogattam nyugtatásul. Közben az eső elállt, Nap kisütött, és a sűrű fakoronák alatt heverészett négylábú útitársam. - Ja... Fifi, olyan közepes forma, fehér és fekete foltos kan kutya.
Lehuppantam Arti vaskos lábához, intettem neki, hogy itt vagyok. - Ez valóban igaz? Nem a képzeletem űz buta tréfát? – felnéztem a hatalmas bükkfa lomkoronájára várva a választ.
Megfontolt komolysággal ingatta fejét, ami Bükkfanyelven egy határozott igent jelentett.. – A Szivárvány el fog tűnni. nagy baj van! - figyeltem a szél hozta hangokra. A mumbucoknak is szóltak, összehívják a Tanácsot! – ismét a suttogás, mintha vízhang csengne a fülembe.
Szívem hevesebben vert, torkomba gombóc.
A Szivárvány hogy tűnhet el? – kérdeztem csak úgy magam elé mormolva. Szennyezik a levegőt, a vizeket, az erdőket az egész Földön! Ha nem lesz Szivárvány, akkor a légkörünk bajban van.– villámcsapásként suhant a gondolat.
Ha a légkör, meg a Szivárvány, akkor velünk mi lesz? – kérdeztem félhangosan, miközben ismét felnéztem Artira. Egy fuvallatnyi idő után mintha széttárta volna a karjait, a bölcs öreg bükkfa barátom. – Gyere, segíts nekünk! - csivitelték a madárkák, majd tovarepülve vitték a hírt a messzi távolba a Tanácsról, meg az Összefogásról.
Mit tehetnék én? – tártam szét a karjaimat. Hiszen tudjátok, hogy…- Tudjuk, de azt is tudjuk, hogy jól beszélsz, és jól írsz.
Írd meg! – hangzott egyre hangosabban, de ezt már élesen hallottam. Felpattantam, és elkezdtem szaladni a házam felé, hogy igen, ezt meg kell írni minél előbb, jelenjen meg az újságban.
Egy pillanatra megtorpantam, előre hajolva, térdeimet fogva lihegtem a futástól, és a zaklatottságtól. S mit fogok írni? Erdőtündér suttogta a fülembe a 300 éves bükkfa barátom tövébe, hogy a Szivárvány el fog tűnni? Ez betojás, ezt nem fogja nekem elhinni senki!
Hogyan fogom ezt elmagyarázni az embereknek? A szellő felborzolta a hajam. Nem fogom hagyni a barátaimat egyedül, segíteni fogunk egymásnak, s mosolyogva néztem a Naplementét, ahogy a Sirály, és a vicces Kutya még mindig a parton sétált, Fifi csaholással tudatta velük, hogy mit terveztünk el. A sirály magasba emelkedett, a hírt vitte a messzi távolba. Megírtam, a Szivárvány megmentéséért, szükség van mindenkire, a legapróbb kishangyára, kisgyermekre, óriásra egyaránt. Aki olvassa, adja tovább!

6 - 10 évesek

Bővebben

11-14 évesek

Bővebben

15 - 18 évesek

Bővebben

+18 évesek

Bővebben