Bacsa Zsófia: Az otthon csillaga

Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy kis sárkány, ki nem látott a világból semmit, csak a sötétséget ismerte messzi földeken. Álmában látta az utat, mely célja felé vezette, ami csak egy lehetett: az otthon.
Nem érezte jövőjét biztosra, hiszen az álmok nem mások, mint vágyak képei, mégis biztos volt lépteiben, hogy egyszer haza talál. Sokszor állta útját néhány fa, mélyebb szakadékok, magasabb hegyek. De ő átkelt mindegyiken bátran. Elgondolkozott, hogy vajon hogy is került ilyen helyzetbe. De csak a tűzre emlékezett, mi elszakította családjától, majd az emberek haragjára, kik a mohóságtól és kapzsiságtól ittasan szembe szálltak egymással, amivel a vesztüket okozták végül. A jelenléte érdekes viselkedést generált az emberekbe. Mintha kincset látnának a bőre alatt. A ritka állatkivételes vagyont jelenthetett.  A bőre, a csontja, a húsa, mind értéket képviselt. Mérték, tapogatták, nézték, beszéltek róla. Az emberek hangja vízhangot vert fejében. Néha meg-megállt fárasztónak tűnő útján, hogy gondolatait és bátorságát összeszedje, amikor valaki segítségért kiáltozott. Vékony hangú tündérke szorult az eldőlt fák gyökerei között, melyek magasan az ég felé meredeztek. Belegabalyodott. Ostorként tekeredett körbe rajta a haldokló növény, ami nem eresztette. Csak a tündérke értette miért. A kidőlt fa félt a haláltól. Még nem jött el az ideje, hogy elmenjen. A tündérke segíthetett volna, viszont ha egynek segít, akkor a többieknek is segítenie kell. Egymagábanéltető ereje kevésnek bizonyult a jelen körülmények javítására. A kis sárkány nem hallotta a növények panaszát. A kis tündérke hangját, attól tisztábban ismerte fel. Nem gondolkozott. Tudta hová kell mennie és mit kell tennie. Egy ugrással kiszabadította a bajba jutott lényt. – Jó tett helyébe, jót várj! – gondolta magában. Már ettől rosszabb úgy sem érheti. A vékony hang tulajdonosa nem győzött hálálkodni. A sárkány bólintott, majd folytatta útját, mikor a tündér megállította.
- Látod azt a csillagot a hegy túloldalán?
A tündér jótett helyében tündérport szórt a vak sárkány szemére, kinek gyöngyszeme most már kékben pompázott, majd felmutatott arra, amerre a legfényesebb csillag pihent az égen.
-Igen. De hogy? – a kis sárkány döbbenten bámult felfelé
-Kívánj bármit, és amikor kialszik a fény, akkor hazatalálsz.
Azzal a tündér eltűnt halkan kacagva, míg a sárkány könnyeit hullajtva, nagy reménységgel suttogta el kívánságát bízva, hogy hazatalál.
 
6 - 10 évesek

Bővebben

11-14 évesek

Bővebben

15 - 18 évesek

Bővebben

+18 évesek

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com