Barta Katalin: Mese a csodavirágról
Az Álommanónak rossz kedve volt, nem akarta ma meglátogatni a gyerekeket. Úgy érezte, elfáradt. Nem volt kedve elindulni. Kopogás ébresztette a gondolataiból.
- Ki az? – kérdezte meglepetten.
- Én vagyok Mirabella, a Csodatündér.
- Engem keresel?
- Persze – válaszolta az Álommanó.
- Mi történt veled? - kérdezte a Mirabella.
- Nem tudom. Minden este meg látogatom a gyereket. Mindig ugyanaz történik, én pedig fáradtan érek haza. Úgy érzem, már biztos nem is örülnek nekem – válaszolta az Álommanó.
- Mi lenne ha elkísérnélek? Nem leszel egyedül - ajánlotta fel Mirabella.
Az Álommanó először csodálkozott, de végül is arra gondolt, miért ne? Végül is, akár jól is elsülhet a dolog.
Akkor látogassuk meg Lackót. Ő egy olyan kis gyerek, aki tudja, emlékszik rá, hogy ez a világ egy csodálatos hely és szeretne mindent megtudni erről a világról. Az Álommanó és Mirabel elindultak.
Miután megérkeztek, Mirabella beszélni kezdett.
- Szia, Lackó! Azért jöttem, hogy találkozzam veled. Szeretnék neked egy ajándékot adni. Bármikor elővehetted, ha akarod, mindig magadnál hordhatod. Valami, ami segít, hogy megértsd ezt a világot, és jobban érezd magad benne. Amikor úgy érzed, hogy a felnőttek nem tudna segíteni, vagy éppen te nem tudsz segítséget kérni, vagy egyszerűen csak szomorú vagy. A megoldás ott van a Te kezedben.
- Kérlek, nyisd ki a tenyered – mondta a csodatündér. Ma beleteszem a bátorság virágát. Nézd, milyen nagy szirmai vannak és milyen gyönyörű színűek. Képzeld, éjszaka világítanak is. Lackó tágra nyílt szemekkel hallgatta Mirabella szavait. A csodatündér folytatatta.
- Ezentúl, amikor szükséged van a bátorság virágára, bármikor elővehetted. Nyisd ki a tenyered, és lásd, ahogyan a virágból fénysugarak áramlanak feléd. Érezd, ahogy bátorsága téged is megtölt. Ez az érzés mindig ott lesz neked, veled marad egész nap. Gondolj arra, minden rendben van! Igen, történt valami, a mi rossz neked, de a virág segítségével, mindjárt elmúlik.
- Reggelente, amikor felkelsz, kiválaszthatod, milyen virágra van szükséged. Nem csak a bátorság virága létezik ám! Rajtad múlik, milyen virágot nyitsz ki a tenyeredben. Lehet az öröm, a nyugalom, a békesség, a vidámság, a barátságosság, az érdeklődés, figyelem képessége, de bármilyen más virág, te döntöd el. Mindig azt, amire épp szükséged van, és szeretnél megtapasztalni aznap. Te választhatsz.
- Minden este lefekvéskor mondd ki hangosan: Köszönöm, bátorság virága (vagy bármelyik virág, amire aznap szükséged volt), hogy elkísértél, velem voltál ma.
Lackónak bizseregni kezdett a tenyere. Elmosolyodott, érezte, ahogy a bátorság virága a tenyerébe költözött. Amint kinyitotta fénysugarak árasztották el a szobát. A kisfiú a virág csodás színeivel és hatalmas szirmai segítségével feltöltődött bátorsággal. Most az Álommanó következett - aki figyelte a csodatündért és a kisfiút. Kis kosarából pihenést hozó álomport szórt a kisfiú szemeire. Lackó hatalmas mosollyal az arcán, markát összeszorítva őrizte a bátorság virágát és elindult az álmok birodalmába.
Ahogyan nézte a kisfiú boldog arcát, az Álommanó elgondolkozott. Ki gondoskodna az álomporról, ha ő nem járná végig estéről-estére a gyermekszobákat? Ettől boldognak és erősnek érezte magát. Megértette, mennyire fontosak a barátok.
A csodatündér boldog volt, hogy segíthetett, hiszen az Álommanó újra azt fogja tenni, amihez a legjobban ért. Nyugodalmas, szép álmokat visz a gyerekeknek. Ezen az estén csoda történt.
Mindenki jobban érezte magát a bőrében, az Álommanó, Mirella és Lackó is. Nem baj, ha elfáradunk, az sem baj, ha nincs jó kedvünk. Csak azt nem szabad elfelejtenünk, hogy mindig van segítség, egy barát, vagy egy felnőtt. Amikor úgy érezzük, hogy egyedül vagyunk, magunkra maradtunk, mindig megtalálhatjuk a tenyerünkben a virágot. Azt a virágot, amitől boldoggá, bátorrá, nyugodttá vagy éppen azzá válhatunk, amitől jól, amitől biztonságban érezhetjük magunkat.
Ez a világ egy csodahely tele fénnyel, ragyogással.
Igaza van Lackónak.
Ugye, ti is egyetértetek vele, gyerekek?