Benyó Nina: Erdő-mező állatkáinak kérése az otthonaikért!

Tudós bagoly bácsi

Kihirdette minden kis állat

Jelenjen meg a holnapi megbeszélésre

Veszélyben az otthonunk

Valamit kell tenni: sajnos

Most rossz hírt kell veletek közölni.

A hegyen túl repültem, mikor

Fülembe jutott, hogy erdő-rét

Helyére sok épületet akarnak telepíteni.

Nem törődnek velünk, a mi otthonunkkal.

Mi mind azt szeretnénk,

Hogy minden így maradjon

Az erdő csak a fakopács hangjától legyen hangos,

Semmiféle fűrész hangja

Ide be ne hallatsszon.

A kis patak vize csillogó maradjon,

Semmi olaj abba bele ne folyjon,

A sok kis halacska benne vígan lubickoljon.

És nem kell permetezni se mezőt, se rétet

Az erdőszéli akácosról nem is beszélve,

Azt, ha kivágnák, a drága kis méhecskéknek vége.

Rengeteg szárnyasnak itt van az otthona

Szegény mókusoknak hol lenne odúja?

A sok mezei virág mind tönkre menne

Ezért az ember felelős lenne.

A vén diófa már sok időt megélt

De ilyen szomorú hírt még soha nem ért.

Mi lenne, ha ő nem tudna teremni

Mókus-, egércsalád éhen fogna halni.

A kicsi süninek is rossz lenne a sorsa,

Nem tudná bevackolni magát az avarba.

Őzikék, szarvasok velük mi lenne?

Mert az erdész bácsi háza is eltűnne.

Uhu doktor bácsi rendelője is eltűnne,

Sok kis állat, madár kihez fordulhatna?

Ha a szárnyacskája törött, vagy fáj a kicsi torka?

Hatalmas veszteség, mi bennünket érne.

  Óh, erdők Istene, hallgasd meg kérésünk,

Hagyd meg az otthonunk, hogy itt élhessünk tovább,

Ahol eddig éltünk.

Tavasszal ibolya illatozzon a réten,

Nyáron kis pillangók szálljanak a légben.

És sok évet éljünk itt meg békességben.

Ezért mondunk most egy hálás imát hozzád

Kérjük, a jó szíved minket meghallgasson,