Bősenbach Erzsébet: Gesztenyetündérek

Gyönyörű az ősz! – nyújtózott az ég felé két kezével apa nevetve.
Az ikrek, Ben és Gab, derékig gázoltak a komposztálásra váró, színes falevelek kupacaiban.
- Idenézzetek! „Levélangyal”! – vágta magát hanyatt a két gyerek az avarhegybe, kezüket, lábukat úgy mozgatva, mint télen a „hó angyal” gyártásánál.
- Hohohohó! - futott közéjük apa, anya, és máris négy „levélangyal” volt az avarban.
- Valami nyomja a hátam! – ült fel Gab. - Vadgesztenye!
- Itt egy másik! – mutatta fel Ben.
Apa a polcra tette a két gesztenyét.
- Szombaton kirándul az osztály a Csurgóhoz! Mehetünk? – néztek kérdőn a fiúk. – Együtt lenne az osztály… (pirult bele a két gyerek, hiszen leginkább „csak” Katára gondoltak mindketten. Ben izgalmában még a szemüvegét is fentebb tolta az orrán!)
- Mehettek! Tudjátok, mit szabad ott és mit nem? Mondta az Oszi?
- Azt mondta: holnap megbeszélünk valami nagyon fontosat! Talán erre gondolt.
Közben megvacsoráztak. Ben segített leszedni az asztalról a „kellékeket”. Gabbal szétválogatta a „szelektívbe” valókat, majd elment fürödni.
- „Ne felejtsétek el fiúk, hogy a víz nagyon fontos minden élőlénynek a Földünkön! Csak arra használjátok, és annyit, amennyire szükségetek van!” – jutott eszébe rögtön Bennek, hiszen mindig mondogatják a szülei. Meg is tanulták: megnyitják a tust, levizezik magukat, és rögtön elzárják a csapot. Aztán beszappanozás!
- „ A bőröd agyondörzsölése nélkül!” – hallatszott be szokás szerint anya hangja.
- Fejemtől a talpamig! – prüszkölte ki a szájából a szappant Ben.
- „A fülek mögött is, a lábujjaid között is!” – üzente még apa.
- Tudjuk! – kiabálta ki szokás szerint az éppen fürdő Gab, vagy Ben.
- Tudom, hogy tudjátok! – nevetett vissza (szokás szerint) anya. - De jól esik mondani!
Szappanozás után újból megnyitják a tust és lemossák a napi koszt magukról. Sokszor „szürke” a lefolyó víz a nagy focizások után!
- „Látod, mennyi kosz lejött rólad? Ha a kádban „dagonyáznál”, ez mind a vized tetején úszkálna! Amikor kijönnél a vízből, újból rajtad landolna!” – mondogatják a fiúk kacagva, a szülők hangját utánozva.
- Ez most anya hangján volt! – mondta a produkciója után nevetve Ben, amikor egy halk hang megszólalt a fülénél:
- „Elfelejtetted elzárni a csapot! Három perc a fogmosás, addig feleslegesen folyik az a drága víz!”
- Úristen! Ki beszél? – nézett körbe Ben, de nem látott senkit. A csapot persze elzárta. Erősen fülelt, várta még a halk, csengő hangot, de „csak” apa hangja hallatszott be:
- „Gab! Készülj, menj Te is fürdeni!”
- „A füled mögött is mossad meg!”- hallotta Gab is fürdés közben a hangot.
Fürdés után fekvés, majd mese következett a buta cicáról, aki azt hitte fán terem a labda. Figyelni alig tudtak a hang miatt. Vajon ki lehetett? Egyelőre nem szóltak erről senkinek. A „szép álmokat” puszi után, apa a polcon levő gesztenyéket is megsimogatta, sőt rájuk is mosolygott! Gab, Ben látta, de nem értette. Hirtelen nagyon álmosak lettek.
- Mintha világítanának a gesztenyék. – súgta még Gab Bennek, aki kipréselt egy „ühüm”-öt, majd mély álomba merültek. A gesztenyék pedig megrázták magukat, és a fénylő zöld szárnyuk, ragyogó, kis gombszemük, apró kezük-lábuk láthatóvá vált! Gesztenye tündérek!
Másnap mindkét fiút egy kérdés foglalkoztatta:
- Apa! Mi az a természetvédelmi terület? – tették fel a nagy kérdést reggelizés közben.
(Az a kedves, halk hang beszélt róla álmukban.)
- Nagyon röviden: olyan terület, amit az emberek békén hagynak az élőlények nagy örömére. Növények, állatok, jó emberek nyugalmas helye. – mosolygott apa.
- Drága tündérkéim! Dolgoztatok az éjjel? – mondta a „gesztenyés” polc felé fordulva, ikrei nagy ámulatára.
- A gesztenyék a polcon valójában gesztenyetündérek. Mostantól láthatóan is segítenek nektek a Földünk és a rajta élők védelmében, mert veszélyben van minden!
- Ez csak mese, ugye? – néztek ámulva a fiúk.
- Nem! Engem is tanítottak, meg anyát is. Most ti következtek. Zöld fényvillanással ott is volt a két tündér!
- Ti már láthattok, hallhattok minket, de sokan még sajnos nem! – mutatkozott be a két tündérke.
- Figyeljetek Oszira, sok érdekeset fog mondani! – tűntek el integetve.
- Nem szabad! Sőt! Tilos a természetvédelmi területen: a szemetelés, a kijelölt útról való letérés, bármilyen növény letépése, még a bogyók leszedése is! Nem szabad sátrazni, csak a kijelölt helyen, tüzet is csak ott rakhatunk, ha nincsen tűzgyújtási tilalom. – mondta Oszi szigorúan körbenézve. Látta a meglepődött arcokat és tudta: sok kérdése lesz az osztályának.
- Ha minden tilos, minek megyünk oda? – kérdezte rögtön Béla, az örökös lázongó.
- Gyönyörködünk az érintetlen természet szépségében! Megtanuljuk, hogy védjük meg, mert ahol megtelepedik az ember, ott azonnal változtat a saját maga kedvére. De itt nem szabad! Nagyon kevés az ilyen hely, ezért védeni, óvni kell! Sőt, a saját környezetünket is! – komorodott el Oszi.
- Miért nem lehet letérni a kijelölt útról, nem bántunk mi semmit!
- Ti nem. De van, aki nem tudja, hogy az erdő az állatok, növények otthona és mi ott „csak” vendégek vagyunk!
- Mi van a kijelölt úton kívül? Titkos helyek?
- Nem! – rázta fejét nevetve Oszi. Nyugalomban élő állatok, növények vannak ott.
- Aki mégis letér a kijelölt útról?
- Járnak arra őrök, visszairányítják, esetleg büntetést fizet. Be kell tartani a szabályokat!
- Virágot lehet szedni anyának? – mondta elgondolkodva Kata.
- Nem! Hagyd ott, szaporodjon a növény! Mire hazaérnénk, úgyis elhervadna mind, csak kidobnátok!
- Ha rengeteg olyan virág van, akkor sem? – megint Béla.
- Lehet, hogy ott sok olyan virág van, de máshol már szinte semmi. Így megmarad az utókornak.
Végre szombat! Kirándulás! Ben és Gab meghallotta a halk hangokat:
- „Figyeljetek Tibire! Nem tudja mit szabad és mit nem! A tudatlanság nagy bajt okozhat!” Éppen jókor!
- Odanézz Ben, Gab! Milyen szuper bot! – kapta fel Tibi az út mellől a leesett faágat, és mire az ikrek egy szót is szólhattak volna, már rácsapott egy bokorra. A bokor több levele leszakadt, néhány ággal együtt!
- Mit tettél, Tibi? – kiabáltak rá az ikrek.
- „Nyugi, mondjatok el neki mindent, amit tudni kell! Jó gyerek a Tibi, de nem tudja a szabályokat. Nem volt suliban tegnap.” – hallotta Gab, Ben a tündérek hangját.
- Tedd vissza azt a botot oda, ahol találtad! Itt nem mozdíthatsz el semmit és nem is bánthatod! – mondta már higgadtabban Gab a csodálkozó Tibinek.
- Magyarázatra van szüksége, mielőtt még több bajt okoz. Elfelejtettem, hogy tegnap nem volt velünk! Ez az én felelősségem, nagyon sajnálom! – szólt oda azonnal Oszi.
Leültek a kijelölt pihenőhelyen, elmondtak mindent. Tibi először csak pislogott körbe, majd egyre jobban érdekelte minden. Kiderült, egyszer volt egy erdőben valahol, valami vadászaton és ott pont azért dicsérték meg, mert verte a bokrokat.
- Az hajtóvadászat volt, és nem természetvédelmi területen! A hajtóvadászatnak is megvannak a nagyon szigorú szabályai. – magyarázta Oszi.
Végül tüzet raktak, ahol szabadott és nyársaltak. A végén a szemetet összegyűjtötték, a tüzet a vízzel eloltották. Minden szabályt betartottak. Vidámak voltak, gyönyörködtek a tájban. Persze még szebb, érdekesebb volt az ikreknek minden, mert velük volt Kata és a két tündér.  A kirándulás végére mindenki megismerhette a tündéreket, mert az egész osztály a viselkedésével, gondolataival bebizonyította, hogy védi, tiszteli, szereti az élőlényeket és a Földünket! Hiszen a tündéreket csak azok láthatják, hallhatják! Ugye te is köztük vagy?
 
6 - 10 évesek

Bővebben

11-14 évesek

Bővebben

15 - 18 évesek

Bővebben

+18 évesek

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com