Dezső Ilona Anna: A huncut kert

Történt egyszer, hogy a nap elveszítette a fényét, elsötétült az ég, szürkévé vált minden.
A kert, mint hatalmas mókamester, hogy viccből, vagy csintalanságból, netán kiszámító mód, nem tudható, de gondolta jól jön, legalább megszabadul elszáradt ágaitól, most úgysem látja meg senki sem, hát lángra lobbantja mindet. Lett is hatalmas riadalom, mert a színevesztett világból lángcsóva lobbant fel, megvilágítva a benne lakó élőlényeket.
A kutya, mély álmából riadtan éled, összevissza ugrál, csahol, keresve a betolakodót, rettenetesen röstellve, hogy ily mély álomba esett, vele ehhez hasonló még nem történt, gyorsan körbe szaladja a kertet, benéz minden zegzugába, keresi hová bújhatott el az ismeretlen, aki felgyújtotta a rábízott területen lévő rőzsehegyet. A macska se különben, a kutyával való incselkedését követően, felkuporodik annak háza tetejére, s ott álmodozik arról a kedves kandúrról, akit nemrégen fogadott örökbe a szomszéd néni, s aki olyan méltósággal nyivákolja körbe, hogy beleborzong a háta, így egyre sűrűbben gömbölyíti azt, s fúj bárkire, aki meg kívánja közelíteni, még gazdasszonyára is, amikor friss konzervét hozza esténként. Miau-azt, miau-hiszi, hogy szeretem, miau-fujj, dörgöli körbe asszonyának bokája környékét, mert tudja, hogy azért még némi kis plusz csemege is jár a vacsora elköltését követően. A különös fény láttára hatalmasat ugrik ijedtében, nagy nyivákolással rohanna az ember házába, ha a bejárati ajtó elé kivont függönybe bele nem csavarodna.
Cic-cin is menteni igyekszik népes egércsaládját, cin-gyorsan, sürgetve mindannyijukat, s fogadnak is neki szót, mennek minél messzebbre a tragédia helyszínétől, ahol ilyen füstös, forró az éjszakából is nappalt csináló veszélyes valami nincsen. A hangyák fegyelmezett sorban masíroznak a szomszéd kertjének irányába, szinte hallani bokacsattogásukat. A pók dinasztia is menekülőre fogja, bezzeg már nem számít hány négyzetcentiméter fonalat szőtt reggelre, egymáson taposva fut ki merre lát, minél távolabb a pokoli helyszíntől, idétlen nyolc lábukat össze-vissza akasztva, botladozva, lökdösődve. Vakond Úr is visszahúzza orrát a föld alá, s már látni is túrásának irányát, meg sem áll a nagykapú sarkáig. Elrepülnek a verebek, el a gólya pár a kéményről, el a rigók, el a cinkék, de még a gerlék is menekülőre fogják. A katicák, lepkék, cserebogarak is egymást túlszárnyalva repülnek át a szomszédos templom tornyára, ott biztonságban élhetik túl a nagy veszedelmet. A giliszta is eltűnik valamelyik korábbi járatában, egyedül a gazda szalad kapával, a felesége slaggal, s próbálja körbehatárolni a tűzfészket és megzabolázni a tömlőből előtörő vízsugár segítségével.
Mindeközben a kert, a kis huncut, jókat kacag magában, kifejezetten élvezi csínytevésének következményeit.
Aki nem hiszi, járjon utána, de be ne feküdjön a rőzsecsomó aljába, mert még rágyújtja ilyenkor tavasszal, valamelyik természetbeni mókamester!

6 - 10 évesek

Bővebben

11-14 évesek

Bővebben

15 - 18 évesek

Bővebben

+18 évesek

Bővebben