Dr. Rácz Éva: Mese Potykáról, aki túlélte társait.

A nyár és nagymama háza a tiszai gát túloldalán örökre összefonódott a kislány életében. Számára követni, szeretni a természet rendjét, a szabadságot jelentette. Reggel felkapta a ruháját, elfogadta nagymamától a bögrényi frissen fejt tejet, és már futott is a gáton, hogy minél előbb leérjen a partra. Itt nyaranta magányos gyerek volt, nem úgy, mint otthon a városban, de ezt sosem bánta. Szinte legördült a gát oldalán, A Tisza jól tűrte a látogatót. A víz átölelte, felemelte, folyamatosan mozgásban tartotta. Máskor csak leült a partra, és nézte a nagy folyót, mert, ha az ember lánya kicsi, a Tisza hatalmas és végtelen tud lenni. A kislány figyelte a parti homok szél fújta táncát, a víz játékos hullámait, a kacsák fegyelmezett családi kiruccanásait, a fel-felröppenő halak csobbanását.
Egy viharos nyári éjszaka után más lett minden a parton. A folyó megmutatta sebzett, haldokló arcát, zavaros, olajos tarajokat növesztett, hánykolódott, rúgkapált, hullámzott, mintha tenger volna, és fura dolgokat lökött ki magából. Volt ott minden. A kislány elképedve állt a parton, és akkor egy ponty szinte a lába előtt sodródott ki a partra. A hal tekintete a kislányéba kapaszkodott, a számára nélkülözhetetlen oxigén után kapkodva. A kislány felkapta, és visszadobta a folyóba. Tudta nagyapától, hogy a ponty a folyó erősen szennyezett szakaszain is megél, de magas zsírtartalmú szöveteiben, felmalmozza a műanyagok okozta mérgeket, és azt is, hogy a szárazföldön nem tud túlélő lenni. Nagymama, nagymama kiáltásokkal futott hazáig, a kamrából hatalmas szemetes zsákot vet magához, és már fordult is vissza. Háta mögött még hallotta nagymama hangját, aki azt mondogatta, hogy kicsi vagy te ahhoz, hogy megmentsd a Tiszát. A kislány mit sem törődve nagymama szavával, újra ott volt a parton, Fogott egy letört ágat, és annak a partrésznek a közelében, ahol Potyka, így nevezte el magában az általa megmentett halat, kicsapódott a vízből, húzott egymástól tíz méternyire egy-egy vonalat. Ez lesz a kerítése annak a helynek, amire én vigyázok, Miután a döntést e kicsinyke terület sorsáról meghozta, elkezdte zsákba gyűjteni a szemetet. Látva a mozgolódást, a kislány közelébe merészkedtek a kacsák is, vagy talán éppen csak szomjasak voltak, de inni nekik sem volt egyszerű. Főleg kacsa mamának okozott fejtörést, hogyan óvhatná meg kicsinyeit. Csőrével elkapta a víz szélére csapódott kisebb hulladékokat, majd a partra dobta azokat. Mire a közeli falu templom tornya elharangozta a delet, a két vonal közötti terület tiszta volt a vízben is, a parton is. Délután új területet jelölök ki, határozta el a kislány, sőt ide terelgetem nagymama libáit is. Csapatban a kacsákkal, libákkal sokra vihetjük.
A kislány elmerengett, Potyka elélhet akár százötven évig is… Akár másfél millió ikrát is rakhat… Akár ötvenezer halnak is életet adhat… Eljöhet még az az idő egyszer, amikor újra elmondhatjuk, hogy a Tiszában csak hal és víz van.

6 - 10 évesek

Bővebben

11-14 évesek

Bővebben

15 - 18 évesek

Bővebben

+18 évesek

Bővebben