Dudás Eszter: Soha többet ajándék!

Hol volt, hol nem volt az Északi-sarkvidéki zugban élt Jégkrém, a jegesmedve és a kis bocs, Jégvirág. A mackók minden nap, korgó gyomorral ébredtek és egy nagy nyújtózás után elindultak, hogy beszerezzék a napi betevőt. A Jégtáblákon mentek-mendegéltek, szimatoltak a lazacok után. Egy nap azonban minden megváltozott.

Mama! Mama! Ma végre igazi nagy maci lettem, hiszen ma van a szülinapom! - örvendezett Jégvirág.
Bizony! Így hát készültem is egy meglepetéssel!
Meglepetés? Imádom a meglepetéseket! Mi az? Áruld el, kérlek!
Boldog születésnapot!- nyújtott át macimama egy játékfókát gyermekének.
De, ez nem is meglepetés! Miért nem csomagoltad be? Így semmi izgalmas nincs benne!- zsörtölődött az ünnepelt.
Tudod Jégvirág. Vigyáznunk kell a Földre, különben hamar tönkremegy és nem lesz hol laknunk. A csomagolást úgyis letéped és kidobod a kukába, felesleges, csak olyat szabad vásárolni, amit használsz is!
De én használom a díszes zacskót!

A nagy vitatkozás közben korogni kezdett a brummogók hasa, így hát Jégkrém elindult halászni. Ahogy bandukolt és kémlelte a finomabbnál-finomabb falatokat észrevette, hogy bizony a jégtáblák csepegni kezdtek és egyre jobban olvadtak, így jobbnak látta, ha haza siet. A nagy mendegélés közepette állandóan megakadt egy-egy eldobott esernyőbe, olajos kannába, gumipapucsba, csokoládés papírba, így mérgesen megtisztította a vizet, majd hazaérve látta, hogy Jégvirág ebéd előtt már csokit majszolt.

Megbeszéltük, hogy ebéd előtt nem eszünk édességet! Szégyelld magad!- dorgálta a pici macit.

A kis fehér bocs nem szólt semmit, betömte az utolsó falatot a szájába, majd bedobta a vízbe a papírt. Az öreg medve jól megszidta és elmagyarázta, hogy bizony a szemeteléssel elősegíti a klímaváltozást, de mivel a kis mancsos nem értette ezt a szót, így nem igazán törődött vele. Egyre csak hajtogatta, hogy Jégkrém tönkre szeretné tenni a születésnapját, mert nem elég, hogy csomagolópapírt sem kapott, de még a csoki papírt sem dobhatja szanaszét. A medvék délutáni alvásukhoz készülődtek, de a nap annyira sütött, hogy izegtek-mozogtak, forgolódtak jobbra-balra. A jégtáblák pedig egyre kisebbé és kisebbé váltak. Így ment ez hét éjjel és hét nappal. Az éhségtől már moccanni is alig bírt Jégvirág.

Nagyon éhes vagyok! Kérlek mama, menjünk el halászni!
Nem lehet! Nagyon messze kell mennünk ahhoz, hogy eleséget találjunk, de sajnos a jég egyre jobban olvad!
Olvad? De, miért?

Jégkrém újra előhozakodott azzal, hogy vigyázni kell a Földre és meg kell védeni ahhoz, hogy boldogok legyünk. A pici bocs töprengett, fel s alá járkált éhesen, majd így szólt:

Soha többet nem kérek semmit, csak azt, hogy a jégtáblák ne olvadjanak tovább! Ha elfújom a gyertyám, azt fogom kívánni, hogy mindenki óvja a Földet és ígérem, én sem fogok szemetelni, mindenféle játékot kérni a közeli Maci piacon, sőt pancsolni sem fogok állandóan!

Ha Jégkrém a Földre nem vigyázott volna, az én mesém is tovább tartott volna.

6 - 10 évesek

11-14 évesek

15 - 18 évesek

+18 évesek