Efi: A mágikus magvacska

Mesém kezdetén Bence, a szőkésbarna, félhosszú hajú kisfiú egyszer csak egy nedves, sötét helyen találta magát pizsamában, mezítláb.
Mindenféle szemét vette körül: joghurtos poharak, flakonok, és sok-sok műanyag játék.
Valami hirtelen megszúrta a talpát. Lenézett, és egy világító fejlámpát viselő légó figurára lett figyelmes.
- Héliosz kapitány! A tízéves fiú egyből felismerte búvár légó készlete hősét, amit egykor karácsonyra kapott a szüleitől.
- Ejnye! Nem tudsz vigyázni? Eltörted a mutatópálcámat! - méltatlankodott a sárga búvárruhát és neonzöld palackot viselő kapitány.
- Ne haragudj! Nem láttalak. Hol vagyunk?
- Még ennyit se tudsz? - folytatta a korholást. Egy bálna gyomrában.
- Egy bálna gyomrában? De mi ez a sok szemét? - kérdezte elképedve.
- Nézd meg jobban! - utasította a legóbúvár, és fejlámpájával a fiú talpa alatt heverő kupacra világított.
A fénycsóva rávetült az összes sírással kierőszakolt, megunt játékra, cukorkás papírra, napszemüvegre. Valaha mind az övé volt. Egy aprócska, fényesen ízzó magot kivéve, melyet óvatosan a kezébe vett. Pillantása hirtelen a kupacra vetődött.
- Bárcsak mindenki látná a saját szemetét! - sóhajtotta a fiú, mire a magvacska hirtelen, mint egy csillagszóró, szikrázni kezdett, és egy kietlen helyre repítette őket. Körös-körül mindent vastag szemétréteg borított, egy kicsiny dombot kivéve.
- Oda süss! - kiáltotta Héliosz kapitány a fiúnak, amint észrevette, hogy a semmiből pizsamás, hálóinges nők, férfiak, gyerekek huppannak a szeméttenger különböző szegleteibe. Próbálták kideríteni, hogy hol vannak, de hasztalan. Arcukra még ennél is nagyobb döbbenet rajzolódott, amint felismerték, hogy ezek a tárgyak egykor mind az övék voltak.
Bence gondolt egyet, és átverekedve magát a szemétbarikádon, hipp-hopp a kis dombon termett. Egy éles kavics segítségével lyukat vájt a földbe, belehelyezte a magvacskát, majd puha földdel betakargatta.
S láss csodát! A mag sarjadásnak indult és hamarosan egy sudár facsemetévé fejlődött. A kisfiú örömében megsimogatta a leveleit, átölelte a törzsét, mire az megtáltosodott és nyomban vaskos törzsű, derék fává cseperedett, melynek a föld felett is futottak a gyökerei. De nem is akárhogyan!
- Ez a fa megeszi a szemetet! - kiáltotta Bence lelkendezve a kezében szorongatott Héliosz kapitánynak, amint figyelmes lett a hulladékkupacból jóízűen falatozó növényre.
A fa nem állt meg a növekedésben, hanem egyre több és több világító termést hozott.
A gyerekek, akik eddig tátott szájjal bámulták a varázst, felmásztak a fára, zsebeiket teleszedték a fénylő terméssel, és elültették őket a fa gyökerei által megtisztított területre.
Azonban a felnőttek se voltak restek: simogatással, öleléssel sitty-sutty felnevelték a facsemetekét, majd a leszüretelt termést nyomban a földbe vetették.
Így történt, hogy a szeméttenger helyén hamarosan egy végtelen erdőóriás állt, mely egyre csak nyújtózkodott, terpeszkedett. Ha az erdőóriás tovább nyújtózkodott volna, az én mesém is tovább tartott volna.
 
6 - 10 évesek

Bővebben

11-14 évesek

Bővebben

15 - 18 évesek

Bővebben

+18 évesek

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com