Túri Erzsébet: Ádám a kis hős

Egy reggel Ádám aludt a szobájában, mikor anyukája benyitott hozzá. Látta még boldogan alszik. Pedig bizony már nem aludt, ezen elmosolyodott mikor visszacsukta anyukája az ajtót. Látta a lyukacsos redőnynél, hogy kezd sütni a nap. Nyári időszak volt így az ablak kicsit nyitva maradt, mert éjjel jött a friss levegő. Egyszer csak észre vett valamit, ami a redőny lyukacsos részén beszállt. Egy különleges kis lény volt. Minden fényben pompázott a szárnya. Odarepült riadtan Ádámhoz és így szólt- Ádám kérlek, segíts a királynőnk elvesztette mindenben a hitét. Ádám azt sem tudta mit tegyen, tátott szájjal nézett a szárnyas lényre. –Hát én, hogy tudnék segíteni?- Kelj fel gyorsan, és gyere velem. Kicsit tétovázott, aztán úgy kipattant az ágyból. Odaugrott az ablakhoz, és hirtelen összement, mint a kis tündér. – Engem Lilinek hívnak - és megfogta Ádám kezét, átmentek az ablakon ki a redőnyön. Egy csodaszép mezőre érkeztek, egy másik világ tárult eléjük. Ádám boldogan szaladt, ahogy csak a lábai bírták. Teljesen elfáradt, de ez egy cseppet sem zavarta. Lili odaröppent mellé. –Ádám gyere, bemutatlak a többieknek. Mindenhol szomorúságot látott, a kertek elvoltak hanyagolva, a virágok hervadoztak. Nem értette mi történt-Lili hát itt mi történt? Miért nem vigyáztok a növényekre? –Gyere, mindjárt elmond neked mindent a királynő.- elérkeztek egy gyommal benőtt épülethez. A királynőt Emmának hívták, sápadt és szomorú volt. –Ádám kérlek, segíts nekünk, te mindig vidám és találékony vagy. Elrabolták a boldogsághozó manónkat. Ő bármerre járt mindenhová vidámságot vitt és örömmel nyíltak a virágok. Barninak hívják, sokat beszélt, vidám dolgokat mondott, de egyik nap eltűnt. Hiába kerestük sehol nem találjuk. Azóta mindenki szomorú és nem pompáznak gyönyörű színben a virágok. –Ádám és Lili elindultak keresni. –Lili miért gondolja a királynő, hogy Barnit elrabolták? –Hát mert szeretett itt élni. Mi más történhetett vele?- Miközben beszélgettek, Ádám fogott egy kancsót teli töltötte vízzel, majd minden virágot meglocsolt amerre jártak. Lili csodálkozva nézte, nincs itt Barni aki életet adna nekik. Lili mutatott egy elhagyatottnak tűnő házat. –Nézd, Ádám itt lakik a gonosz Pisti. Biztos ő rabolta el Barnit. –Kopogtak és benyitottak. Nagy csend volt. Majd a sötétben megszólalt Pisti.-Ti mit kerestek itt? Hagyjatok engem békén.-Ádám odament és beszélgetett vele. Meggyőződött róla, Barni bizony nincs ott. Mintha Pisti is várná haza. Elkezdtek vissza menni a faluba, és csodálatos látvány volt minden felé. A virágok újból ragyogtak. –Látod Lili szomjasak voltak. Minden nap kell őket locsolni.- Mindenki arca kipirult azt hitték Barni volt. Ádám és Lili elmesélték mi volt útközben. Mindenki elkezdett csodálkozni, és vizet meríteni, ahogy Ádám tanácsolta nekik. Kezdett az élet visszatérni és a boldogság. Egyszer csak Barni előbujt egy nagy fa odujából. Elmondta, hogy azért bújt el, mert mindenki ide-oda ráncigálta. Pedig ő semmit nem csinált csak vidám és boldog. Nagy volt az öröm. Most már mindig vigyázunk egymásra. Kiabálták. –Legyetek mindig pozitívak és vidámak.- Szólt nekik. Egyszer csak újból az ágyában volt. –Gyere Ádám készülni, megyünk a doktornénihez. –Szólt anyukája. Ádám szomorú lett, mert bizony nem tudott kiugrani az ágyból. Ránézett az ágya melletti kerekesszékére. Felsóhajtott és azt mondta soha nem adom fel. A doktornéni már várta, aki úgy nézett ki, mint Lili. Ádámnak felcsillant a szeme és összeszedte minden erejét, majd kapaszkodva felállt pár másodpercre. Nagyon nagy volt az öröm. –Légy mindig ilyen kitartó és pozitív amilyen most vagy Ádám.-Szólt a doktornő.

6 - 10 évesek

Bővebben

11-14 évesek

Bővebben

15 - 18 évesek

Bővebben

+18 évesek

Bővebben