Fazekasné Szabján Erika: Tábori kaland

Az irodalmi tábor tagjai már nagyon várták a kirándulást. Idén Szilvásváradra mennek, ahova szüleikkel is sokszor voltak már, de az eddigi tapasztalatuk alapján biztosak voltak benne, hogy ez az út kalandos lesz. Már negyedik éve jártak a táborba és már többször tapasztalták, hogy a legunalmasabbnak vélt helyek is tartogatnak érdekességeket.
Végre eljött aidő és elindultak az aznapi kalandok felé. Mindenki izgatottan várta, hogy odaérjenek. Az utazás alatt énekeltek, hisz összeszokott kis csapat volt. Kiszálláskor a tanárnő egy fülhallgatót adott minden gyereknek. Miután felhelyezték fülükre a szerkentyűt, abban a pillanatban furcsa, kaotikus hangokat kezdtek minden felől hallani. Többek között ilyeneket hallottak:
- Na, már megint egy csoport! Biztos sok szemetet hagynak majd maguk után! – mondta valaki vékonyka hangon.
- Jaj! Akkor a vizemet is összepiszkítják.–sopánkodott egy csilingelő hang. - És ahogy sétáltak fel az erdőben egyre több hasonló csevegést hallottak. A szarvasok mellet megállva, egy dörgő hang szólalt meg:
-Na, ezek is csak dobálni jöttek. – Közben a tanítónő elővett egy dobozt és a gyerekeknek szétosztotta a benne lévő ételt. A szarvasok, meglepetten tapasztalták, hogy amit bedobáltak nekik, illatos zöldségek voltak. Odaügettek hát a kerítéshez és szimatolni kezdték a feléjük nyújtott kezeket, amiben répa, alma és egyéb finomságokat kínáltak számukra,amit aztán el is fogadtak.
- Ez mennyei! – dörmögte az egyik szarvas és hagyta, hogy a kislány megvakargassa a fejét. Mikor minden elfogyott a gyerekek elégedetten folytatták az utat felfelé. A tóparton teknősök sütkéreztek és recsegő hangon figyelmeztették egymást:
- Futás! Gyerekek!– ám halillat szállt feléjük, így hát nem mozdult egy sem. Bizony ők is elfogadták az ízletes apró haldarabokat, és az sem zavarta őket, hogy közben gyerek kezek simogatják fejüket. Útjukon a fák felől további rikácsoló hangot hallottak:
- Vigyááázat! Gyerek csúzlival! – de csúzli helyett egy doboz magot szórtak ki a gyerekek. Felérve a tetőre, az ősember barlangjának bejárata,mint egy ásító száj úgy tátongott feléjük, s egyszer csak egy nagy tüsszentést hallottak:
-Na, már megint egy szemetelő csoport. Hahahhapci! – és hirtelen szél kerekedett és próbálta a barlang belsejéből kitakarítani a szétszórt szemetet, nem sok sikerrel. Ám a dörmögő hang egyszer csak megszólalt:
- Óóóh! Hát ez nagyon jólesik. Hát lehet ilyen is? –csodálkozott.A fákon ülő madarak feleltek rá neki.
- Képzeld nekünk magokat szórtak. – Közben a táborozók szépen kitakarították a barlang egész területét. Az arra járó felnőttek pironkodva dicsérték a szorgos kis csapatotés némelyikük csatlakozott is hozzájuk. Visszafeléaz úton a patak,és a madarak dicsérték őket. Mondogatták is:
- Köszönjük, hogy vigyáztatok az otthonunkra.
Attól a naptól rászóltak a többiekre, ha eldobtak valamit, és mikor Szilváson jártak és egy-egy madár a vállukra szállt, tudták, hogy ezzel köszönik meg a jócselekedetüket.

6 - 10 évesek

Bővebben

11-14 évesek

Bővebben

15 - 18 évesek

Bővebben

+18 évesek

Bővebben