Gábriel Salerosa / Maruzsi Gábriel: Földrajzi Atlasz Meséi „Az Országnyi Gyémánt!”
Én a Földrajz Atlasz vagyok.
Igen, igen, jól gondoljátok, az a bizonyos Atlasz, aki papírból van, és érdekes ábrákkal, s jelekkel, színekkel tarkítva létezik, amiket, a régi idők utazóinak és kalandorainak, no és tudósainak köszönhetek, és ami mind, ezernyi, földrajzi ismeret.
Persze, tudom én, ma már a neten minden megtalálható, csakhogy a net, csak adatokat közöl, még én, annak, aki meghallgat, ki térképeim nézve velem tart, ennél sokkal többet is elárulok: Természet adta igaz meséket!
Nem hiszitek?
Akkor járjatok utána, és terítsétek szét lapjaim, és keressetek rá Európa térképére, azon belül is egy kicsiny, de annál érdekesebb kis országra, arra, ami e földrész igazi gyémántja. Magyarországra.
Meg van?
Nagyszerű! Mert Én most e helyről fogok elárulni olyasmiket, mik valóban mesébe illő dolgok, miszerint….! Egyszer volt, hol nem volt…! Nem, állj, ez így nem igaz, mert amit mesélek, még ma is igaz dolog, tehát…! Egyszer volt, és még ma is van, és legyen még soká, egy Magyarország nevű hely, amit északon hegyek ölelnek közre, mint ha védenék e helyet az Északi szél ellen.
Tudom, tudom, más országokat is határolnak hegyek, csakhogy az itteniek, egy csodás világot rejtegetnek, méghozzá a hasukban, lent a föld alatt.
Barlangokat, ahol az Idő vízcseppekből épített fel egy varázslatos birodalmat, teli sejtelmes alagutakkal, mert az Aggtelek és Jósvafő alatt húzódó Baradla-barlang nem csak szép, de kalandos is, ugyanis e földalatti birodalom nem ismeri az ország határokat. Egy része, a Domica-barlang, a szomszédos
Szlovákiából közelíthető meg.
Hétmérföldes csizma sem kell, mert a térképemen befelé haladva, még ennél is érdekesebb helyekre juthattok. Például, az ország legmagasabb pontjához.
Hóesés vagy rügyfakadás – két remek alkalom, hogy a kékestetői lejtők megteljenek síelőkkel, túrázókkal.
Mindenféle varázsgömb nélkül megnézhetitek Matyó Földet, hol a virágok nem a Napocska kelti életre, ha nem színes cérnák és varázslatosan ügyes kezek tűinek segedelmével teremtődnek, mik viszont nem a földből, de nem is kiskertekben nőnek ki, ha nem vásznon, a ruhákon.
Repülő varázsszőnyeg sem kell, hogy lássátok Tokajt, ami egy szőlők ültette hely, hol fürtök …”nektárt csepegtetnek!”
Óriásnak sem kell lenni, mégis egy ugrás innét az folyó, aminek a vize nem kék, hanem sárga, ugyanis habjai közt egy szőke hajú Tündér lakik, akinek szőkesége megfesti a Tisza vizét.
Úttalan utakon, és árkon meg bokron át nem kell járni, elég, ha engem néztek, és Én, máris vezetlek titeket a miskolctapolcai barlangfürdőhöz, ami, a
Természet fedett uszodája, méghozzá gyógyító erejű vízzel.
Abraka dabra, figyelj szavamra, de leginkább is a jelzéseimre, és máris megmutatok egy olyan vidéket, hol homokbuckák vándorolnak, méghozzá ide s oda, amerre csak kedvük tartja, és ahol a Szél épít homokvárakat. E helyet,
Homokhátságnak nevezik, mert e táj a fülöpházi buckavidék.
Tudom, hogy tudjátok, hiszen Ti, mind, okos gyerekek vagytok, így nem titok számotokra, hogy ezen kis ország fővárosa Budapest. De, vajon azt is tudjátok, hogy a várost kettészelő kék Duna, híres zeneszerzőt ihletet keringőre? No és arról halottatok, hogy áll e város szélén egy szikla, miről meg azt beszélik, hogy Tündér lakta, sőt, egyesek megesküsznek rá, hogyha az égen egyszerre látszik a
Nap és a Hold, és a sziklát háromszor megkerülöd, akkor az élő Tündérnép, néked is megmutatkozik.
Hihetetlen?
Hihetetlen bizony, de én épp ezért hiszem, elvégre mesélőként szentül állítom, hogy a mesékben semmi sem lehetetlen, és atlaszként meg biztos állíthatom, hogy a Tündér Szikla valóban létező!
Mese, sem, de remélem, azt azért nem gondoljátok, hogy Gyulán kolbászból fonják a kerítést, de persze, ettől még a gyulai kolbász királyok lakomájának is beillik.
Minden boszorkányság nélkül is fő az üstben a bajai halászlé, miközben, mágia nélkül is pirosra őrlik a szegedi paprikát, és akkor még, nem is szóltam arról, hogy Makón hagymából fonnak koszorút.
Sárga út nélkül is eljuthatsz oda, ahol a Nyár lilára festi a tihanyi hegyoldalt, ezernyi, kinyíló levendula segedelmével.
S ha innét lepillantasz, egy tónyi kékség mélyén, tán még a kívánság telesítő arany halat is megláthatod. Mert, bármi megtörténhet, hisz minden balatoni nyaralás, maga a csoda.
Abrakadabra, és a somogyi dombság, no és a zalai lejtők, mint a mágusok, máris termálvizet fakasztanak.
Bevallom, számomra a legkedvesebb hely egy erdő, ami bár nem kerek, mégis mesebeli, hiszen itt a Fák égig érnek, és vadak száma több mint sok, sőt, az itt élő szarvasok, a regében életre kelt csodaszarvas leszármazottjai.
Elárulok valamit. A „Szagos müge, lisztmamonya, macskagyökér, tyúkturbolya, kutyabengevakarék, mindegyikből tíz marék!”-, nemcsak Ludas
Matyi mondása, hanem valóság is, mert ezen országban, bármerre jársz, a gyógynövényeket ingyen adja a Természet, csak, meg kell tanulnod felismerni őket! Viszont, az én „drágaságom” megismeréshez, nem csak okosnak, de ébernek is kell lenni, mert hiszed, sem, de errefelé, nem csak az ártereket, de még a vasúti töltéseket, még az út menti rézsűket is, sőt, még a szemétdombokat is ékesíti egy olyan virág, ami, valóban mesébe illő! Ugyanis, napnyugta után, este, vagy éjszaka nyílik, és e sárga virágokat éjjeli lepkék porozzák be, miközben a Hold meg, csak ámul, és bámul a Ligetszépén.
Látod, nem hazudtam! Ez a kis ország, valóban gyémánt! Európa gyöngyszeme! Viszont, még másnak, „csak térlép e táj”, addig Nektek, akik ide születtetek, itt éltek, itt laktok, még ennél is több, mert számotokra ez az ország a Hazátok, az otthonotok, így viszont, csak rajtatok függ, hogy a mesém vége boldog fejezés legyen, vagyis e táj, továbbra is igazi hungarikum maradjon!
VÉGE