Gonda Diána: Visszaszerezni a négy évszakot

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, volt egy ország, ahol örökké csak a tél és a nyár váltakozott. Ebben az országban volt egy nagy erdő, és benne egy kunyhó, abban lakott egy szegény favágó és annak három fia. A legidősebb fiú a városban vállalt munkát, ott, ahol a kémények hatalmas fehér cukorfelhőbe bújnak el, a középső fiú a kikötőben és a halászbárkákon dolgozott, a legkisebb pedig szegény favágó apjuknak segített az erdőben. Egy nap a király kihirdette, hogy hozzáadja lányát ahhoz a derék legényhez, aki visszahozza a négy évszakot az országába. Ment hát a dulakodás, kérők érkeztek hetedhét határon túlról, hogy megpróbálják visszahozni az eltűnt évszakokat.
Egyik éjszaka a legkisebb fiú dübörgésre és sírásra ébredt fel. A kunyhó elé szaladt, és megpróbálta megkeresni a hang forrását.

Ki van ott? – kérdezte.
Csak én. Az Eső – felelte a hang, és erősebben rákezdett. – Sírok, mert az emberek nem szeretnek engem.
Miért ne szeretnének, Eső?
Mert már nem tudom úgy táplálni a földet. Amerre járok pusztítást, és romlást hagyok az épületeken. A könnyeim lassan mindent szétmarnak – zúgta, és az Eső csak sírt, és sírt tovább. A legkisebb fiú befogta a fülét, és próbálta csitítani az Esőt, de mindhiába.

Másnap az ifjú a kikötőbe sietett középső fivéréhez. Kipakolták egy bárka rakományát, és az idősebb testvér a közeli csapszékbe ment.

Segítség, segítség! – sikoltotta egy sirály a legkisebb fiú feje felett, és letelepedett mellé.
Mi történt veled, sirály? – kérdezte tőle.
A lábamra egy zsinór tekeredett, míg halásztam – bökött csőrével a lábára. A fiú ekkor segített a madárnak megszabadítani lábát a madzagtól.

Harmadnap a fiú az erdőbe ment, hogy fát vágjon. Ekkor összetalálkozott egy lesoványodott medveboccsal.

Hol jársz itt, ahol a madár sem jár, te kis bocs? – szólította meg.
Édesanyámat, és a testvéreimet keresem. Messzi földről bolyongok, menedéket sehol sem leltem. Éhes vagyok, és fáradt is vagyok.
Nosza, adok én neked, nesze! – mondotta, és tarisznyájából előhúzott egy szalonnát, amit a medvének adott.

Hajnalban a fiú felkerekedett, hogy a király elé járuljon.

Felséges királyom, látom, nagy a bánatod, hátha én segíthetek rajtad – mondá. – Adjon nékem napelemeket, hogy azokkal termeljünk áramot. Adjon nékem bárkát s hálót, hogy megtisztítsuk a vizeket. Hozasson annyi facsemetét, amennyit csak elbír száz szekér, és telepítsünk újra erdőket!

A király megadta a fiúnak, amit kért, mire az azonnal munkának látott. De volt aztán öröm és nagy vigasság! Hamarosan visszatért mind a négy évszak a királyságba, és örült az Eső, hogy újra táplálta a földet, a sirály, aki nyugton halászhatott, és a medvebocs, aki menedékre lelt az erdőkben. A király olyan boldog volt, hogy mindjárt át is adta fele királyságát, és lányát a legkisebb fiúnak.
Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

6 - 10 évesek

11-14 évesek

15 - 18 évesek

+18 évesek