Haász Irén: Luella útra kel

Képzelj el egy aprócska kis szigetet a meleg déli tengerekben. Ezen a szigetkén narancs és citromfák nőnek, datolyapálmák hajlanak a tengerpartra, kókuszdió és vanília illata érződik a levegőben. Nagy ollójú rákok ássák bele magukat a homokba, és hófehér húsú, ízletes halakat lehet kifogni.
Egy ilyen szigeten lakott Luella, a barna bőrű, fekete hajú lányka az édesanyjával. Papája hadihajón járta a vizeket. Fontos munkája volt, ő indította a vadászrepülőket a magasba. Ezért bizony sokszor hosszú hónapok elteltek, mire hazamehetett a pici szigetre. Szomszédok csak távolabb, egy-két napi csónakútra éltek. Ők mégis vígan voltak, megvolt mindenük, amit kívántak: finom halak, illatos gyümölcsök, tiszta víz.
Luella szépséges fiatal lánnyá serdült. Esténként kiültek a vízpartra csillagokat csodálni, s ha jött a tájfun, megvédte őket a szigetke közepén guggoló kicsi hegy barlangja.
Hanem egyszer Luella észrevette, hogy kedvenc kókuszpálmájához odalopakodott a tenger. Pár nap, s a víz a fa pikkelyét nyaldosta már!
Először azt hitte, csak a dagály jött közelebb, ám később látta, hogy a habok apálykor is ott vannak. Miután pálcákkal kezdte jelölni a víz magasságát, észrevette, hogy a tenger minden nap közelebb ér. Ha így megy tovább, a házuk is veszélybe kerül.
Luella anyukája is felfigyelt már a vízszint emelkedésére, Azt is tudta, hogy a hatalmas sarki jegek olvadása miatt töredezik a jég, és szakadnak le nagy darabok, amik az óceánok szintjének emelkedését okozzák, de csak most szembesült azzal, hogy komoly bajban vannak. És az apuka sem volt velük, a csónak motorja épp elromlott, amivel valamelyik szomszéd szigetre eljuthattak volna. Mit tegyenek?
– Csináljunk palackpostát – ajánlotta Luella. – Az áramlat végigfutja a környező szigeteket. Talán a halászok kifogják valamelyik palackunkat, és idejönnek kimenteni minket…
Nosza, azon nyomban nekiálltak palackpostákat készíteni és ünnepélyesen vízre bocsátani. Luella mamája tutajt is kötözött bambusz törzsekből, és vizet, élelmet pakolt rá, hogy végső esetben azon meneküljenek. Közben a víz egyre emelkedett. Egy nap arra ébredtek, hogy tájfun közeleg. Felszaladtak hát a barlangba.
Biztonságban vészelték át a szörnyű vihart. Ám hazatérve látták, a házat alaposan megtépte a tájfun, a tutajnak hűlt helye volt: elszabadította köteléről az égiháború! Hiába sütött ki a nap, a kedélyük bizony beborult. Szomorúan nézték a nagy vizet, amikor kis pontot pillantottak meg a távolban. Ahogy múlt az idő, látták, egy fürge kis halászhajó tart feléjük teljes gőzzel.
- Megmenekültünk!- tapsolt Luella, és anyukájával összekapaszkodva táncra perdült a fövenyen. Csatlakozott a két fiú is, akik kifogták egyik palackjukat, és ahogy a tájfun elcsendesült, rögtön vitorlát bontottak, hogy segítsenek rajtuk.
Így kelt útra Luella, akiből tengerbiológus lett.

6 - 10 évesek

Bővebben

11-14 évesek

Bővebben

15 - 18 évesek

Bővebben

+18 évesek

Bővebben