Janecskó Györgyi: A Pöttyös Csizmás Szívvidítóvirág

Borcsa kinőtte a színes pöttyös gumicsizmáját. Anyuka kirakta a szemetes konténerbe.
A kiscsizma nagyon elszomorodott, még a színes pöttyök is halványabbak lettek a szomorúságtól az oldalán! Vége a pocsolyában lubickolásnak, a sárdagasztásnak, a vidám menetelésnek a macskaköves utcán! Olyan elhagyottnak és feleslegesnek érezte magát, hogy kimászott a kukából és elindult világgá. Azt sem nézte merre tart, csak ment, mendegélt, amerre vitte a bánat.  Est Anyó egy erdő szélén talált rá, amint kifáradva, egy mogyoróbokornak dőlve szundikált. Megkérte Éj Apót, szaladjon a holdfényből szőtt takarójáért és takarja be! Miközben a kis-csizma igyekezett a szomorúságot kialudni magából a záporfelhők összefogódzkodtak és egy jó adag esőt zúdítottak az alvó világra. Lett is tekergőző sártenger, és a kiscsizmát nyakig elöntötte a homokos föld. Fuldokolt szegény, és a sötétben futva menekült a bokor alól.  Reggel Napfény Nővér megszánta, megszárította és meleg sugaraival felitatta a könnyeket az arcáról!
- Ne sírj, ne szomorkodj! Biztos vagyok benne, hogy te is boldog leszel, és vidám hamarosan!
Ahogy így vigasztalta, meleg fénnyel cirógatta a búslakodót.
- Én olyan magányos vagyok! Semmi hasznomat nem veszi senki!
Sóhajtozott a kiscsizma, tekintetét a fény felé fordítva. Pont arra szállt egy szeleburdi kis veréb! A csőrében magocskát vitt és egyet-egyet bele ejtett a kis csizma szárába, anélkül, hogy az észrevette volna!  Mivel nem volt maradása, elindult tovább a gyalogúton. Azonban, néhány nap múlva az ajándék magocskák kikeltek a meleg homokos földben, a szárában. Először csak fehér pöttyös, zöld levelet hoztak, majd gyönyörű szív alakú piros virágokat neveltek. Ahogyan  a vándorunk járt, kelt, hol egy kis eső öntözte, hol a Napocska sütötte, és a szárában nevelkedő virág békés, meleg otthonra talált. Egyre nagyobb, egyre dúsabb lett. Bármerre járt, mindenki megcsodálta a belsejében dédelgetett csodanövényt! Aki megérintette a virágát, rögtön kacagni kezdett, táncra perdült, és minden baját elfelejtette, mintha sosem lett volna! Megvigasztalta a síró kislányt, a térdét lehorzsoló kisfiút, az elhagyott szomorú szerelmest, a gyászoló anyókát, a kóbor kiskutyát, és még sorolhatnánk. Minden faluban és városban marasztalni akarták a kis pöttyös gumicsizmát, mert nevetés töltötte be a levegőt, és vidámak lettek az emberek! Hiába tartották királyi módon, hízelegtek neki, mégsem volt maradása sehol, mindenütt nemet mondott a marasztalásra.
- Hogyan is maradhatnék! Tele van a világ szomorú emberekkel! Mindenkit meg kell vigasztalnom!
És már szaladt is! Már ő sem volt szomorú csizmácska, de nem ám! Mikor kedvetlen vagy, nézz jól körül! Ha meglátod a színes pöttyös kis gumicsizmát a csodavirággal, ne felejtsd el megérinteni a piros szíveket, mert lehet, hogy a következő percben már messze jár!
6 - 10 évesek

Bővebben

11-14 évesek

Bővebben

15 - 18 évesek

Bővebben

+18 évesek

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com