Kanizsa József: A PRINCIPÁLIS-CSATORNA REJTÉLYE
Egyszer a termelők arra lettek figyelmesek, hogy a növények elfonnyadtak, kiszáradtak. Nem tudták mi az oka, többen a víz minőségére gyanakodtak, a városban működő Vízművek laboratóriumában ki is vizsgálták, megállapították, hogy a vízbe valahonnét tisztítatlan, mérgező üzemi szennyvíz került. Próbáltak csónakkal leúszni. Az elhanyagolt csatornameder olyan hínáros, eliszapolódott, hogy nem lehet haladni a vízen. A Vízművek vezetője kapcsolt, arra gondolt, hogy ide kell hozni az országosan is híres zalazajki Sántalábú Vadkacsa csapatát, hátha ők meg tudják oldani ezt a nagy feladatot.
Amikor Sántalábú Vadkacsa, meghallotta, hogy mi lesz a feladat, nem nagyon örült, félt a mérgező anyagtól, az egyéb ismeretlen betegségektől. Mégis büszkén vállalta a feladat elvégzését, amit a környező falvak és Nagykanizsa lakosságáért meg kell tenniük e környezet szennyezés leleplezése érdekében is...
A Vízművek vezetője mikrobuszba helyezte el a kis a csapatot, elvitte a Principális végéhez. Amikor megérkeztek Sántalábú kiadta az utasítást a kis csapatnak, ki merre menjen, mi lesz a feladata, mit kell csinálnia, megállapítani, hogy honnét folyhat be ez a mérgező anyag? A Vízművek és a Természetvédelmi szakember a parton Nagykanizsa felé haladva ügyelt Sántalábú csapatára. Nem volt könnyű a feladatuk Sántalábú és csapatának, mert a csatornába beáramló patakok és mellékcsatornák vizét is figyelni kellett, hátha onnét áramlik be ez az üzemei szennyvíz. Közben a biológiai vizsgálat is elkészült, ebből megtudják, hogy milyen üzem lehet, ahonnét ilyen mérgező anyagot engednek be vízelvezető árokba, vagy patakba. A listán nem találtak ilyen üzemet. Sántalábú és csapatát zavarta, hogy sok helyen erősen benőtte a partot a nád, a sás, ezért lassan haladtak. A parton türelmesek voltak a szakemberek, de néha bosszankodtak, mert egy-egy pataknál, vízbevezetőnél nem volt híd, így mindig nagy kerülővel tudtak visszajutni a partszakaszra. Már késő délután volt, amikor egyszer csak Sántalábú, -ő haladt elől- lett figyelmes a sűrű nádas-sás között kiszivárgó csillogó, fényes anyagú folyadékra. Sántalábú nem szólt azonnal a szakembereknek, hanem gondosan meggyőződött arról, hogy honnét is szivárog, folyik ki az anyag. A többieket nem engedte oda. A nádas-sás között bevergődött a partfalig, ahol fölmászott a partfal oldalára, amit benőtt a nád. Nem is kellett sokat mászni, itt vette észre a jól álcázott bevezető nyílás nyomait. A pontos helynél megállt, hápogva hívta a szakembereket, akik öt nádszál levágásával megjelölték a helyet. Mintát vettek. Éjjel a laborban meg is vizsgálták. Másnap felbontották a beszivárgás helyén a partfalat, megtalálták a bevezető csatorna végét. A földhöz tartozó telken megtalálták az illegálisan működő üzemet.
A híres Sántalábú Vadkacsa csapata e nagykanizsai térségben, a Principális-csatornán is mesébe illő tetteket hajtottak végre, hogy e klíma változásban, a „csalókat” leleplezzék. Sántalábú Vadkacsa és csapatának kijárt a jutalom: a kanizsai Csónakázó-tóhoz vitték őket pihenni, lubickolni. Azóta a Principális-csatorna vizének tisztaságára odafigyelnek és a meder karban tartására. Ha hiszitek, ha nem, úgy járjatok utána, hogy ez a mesébe illő kaland Sántalábú Vadkacsáékkal megtörtént-e... (Sántalábú Vadkacsa és csapata az ország különböző tavaiban, folyóiban tett hasonló mesébe illő „jó tetteket”. A Sántalábú Vadkacsa mese sorozatban e tetteket mind megismerhetitek.)