Kanizsa József: TÜKRÖM, TÜKRÖM, TÖRÖTT TÜKRÖM...

(Éghajlatváltozást példázó mese. Ez az esztendő a klímaváltozástól volt „hangos”, tv-ékben, sajtókban, konferenciákon csak arról lehetett hallani, hogy a természetet meg kell óvni a pusztulástól, az emberi tervszerűtlen beavatkozástól..., a figyelmetlenségektől...Sajnos ezen a nyáron is sok tűzeset történt a Földkülönböző pontjain, a legnagyobb Ausztráliában. Ez ihletet meg.)
 
Egyszer volt, hol nem volt, sehol sem látott, elhagyatott vidéken, Ausztrália Dél-Keleti részén, a kenguruk földjén, ahol ritkán jártak kirándulók, vagy sátorozó természetjárók s egyszer egy hegyvidéki erdőszélén, a sátorozó természetjárók, a sátor felszedése után mégis otthagytak egy eltörött tükör darabkát, a papírhulladékok, és egyéb éghető szemét között.
            Egyik reggel a Napocska nagyot ásított, és a papírszemét, hulladék között, mit látott? Saját arcocskája kérkedőn csillogott, villogott vissza a szemébe. Úgy megörült ennek a csecse-becsének, hogy egész nap csak ebben nézegette magát. Örült is meg bosszankodott is... Arra nem gondolt, hogy ez a tükör darabka a fényes, erős sugaraktól bajt is okozhat....
- No, megállj csak te kis hivalkodó, arcocskámat utánozó, addig fénylek a szemedbe, amíg el nem vakítalak!!!
            A kis tükör darab is visszaszólt.
            -Ó, te hencegő Nap, én is visszatükrözlek, kíváncsi vagyok, melyikünk bírja tovább...
            A Nap még dühösebb lett, dél felé még erősebben fókuszált a kis tükör darabka szemébe, amíg a kis tükördarab erős, szikrázó fényétől a papírdarabkák, s a száraz avar lángot nem kapott, s minden égett, lángolt körülötte. A tükördarabka megijedt, s a forróságtól szét repedezett, darabokra, szilánkokra esett szét. Fájdalmában ezt kiáltozta.
            - Látod dölyfös Nap, mit tettél, lángra lobbantottad az avart, az erdőt, én darabokra estem szét......
            A dölyfös Nap is megijedt, a hatalmas füstben elvörösödött az arca...Az állatok is rohantak ki a füstből, az égő erdőből, de mindenhol lángok és füst, füst..., füstfelhő gomolygott. A meleg hatására a szél is feltámadt, így még jobban terjedt a tűz az erdőben, a hegyoldalon... Átterjedt a sivatagos, szavannás, száraz füves területekre is, az erdő széli házakra... Ember és állat menekült, ahogy tudott és ahova nem ért el a rettentő tűz égető ereje. Madarak, bogarak, erdei állatok, kenguruk pusztultak el a rohamosan terjedő tűzben. Füst-felhő borította be az egész tájat, s terjedt át más vidékek, városok fölé. Hiába a földi tűzoltás, a légi, a repülőgépekkel való tűzoltása, a szél tovább, s tovább vitte a száraz avaron, a száraz erdőkben a lángot...
            Ha hiszitek, ha nem több ezer négyzetkilométer erdő égett le, és házak égtek porig, és több ezer állat pusztult el és több ember halálát okozta ez a tűz.
Csak egy kis odafigyelés, emberi gondosság kellett volna és mindez, nem lett volna a tűz martaléka.
Gyermekek, emberek „csak egy kis figyelmesség kell e földi értékek megmentéséhez, óvásához. Miénk e Föld minden négyzetméter, nekünk kell megóvni!!!”
            Nincs vége a mesének, mert az ÉLET megy tovább és Nekünk, itt a Földön élő embereknek kell a KLIMAVÁLTOZÁSRA, az ÉGHAJLATVÁLTOZÁSRA odafigyelni a huszonegyedik században, s megvédeni a Földünk, a Kék-bolygónk életét... Ez az ausztráliai erdőtűz legyen tanulságul. ÓVJUK, VÉDJÜK A TERMÉSZETI ÉRTÉKEINK!!!
6 - 10 évesek

Bővebben

11-14 évesek

Bővebben

15 - 18 évesek

Bővebben

+18 évesek

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com