Kerekes Anna: A felhők pásztora

A hegy tetején ülve várja, hogy a Nap sugarai megemeljék hízott nyáját. Sok száz éve már, hogy ő ügyeli az égi bárányok táncát az ég mezején.
Iriel, a felhők pásztora magára teríti ködből szőtt köpönyegét, és előveszi bűvös furulyáját. Hívogató dallamot játszik, mellyel barátját szólítja magához, a Szelet. Ifjú koruk óta terelik együtt a párából született nyájat szomjazó tájak felé. Ahogy útra kelnek, a felhők alá tekinthet, a Földre. Régen áhítattal nézte a kék folyók kuszaságát, a tavak sokszínűségét, a buja erdőket, és tarka mezőket. Tudta, merre vigye legelni nyáját, hol talál friss párát, virágillatú nedveket. Mára azonban a zöldet ízetlen kockás lepedő fedi, és a szép tájba egyre terebélyesedő szürke foltok vegyülnek. Iriel szívébe bánat költözik, mikor át kell kelniük a sebzett föld felett. Bárányai furcsa, bűzös levegőt legelnek. Sokuk fehér bundája koszossá válik, és haragos morgással fekete könnyet hullatnak. A felhők pásztora tudja, ez a Földnek sem esik jól, ezért igyekszik jó legelőt keresni. Az élők fohásza felér az egekbe. Tiszta esőért szólnak, friss, éltető italért. Iriel és Szél hallják ezt, és mindent megtesznek, hogy a Föld népe ne szenvedjen hiányt az égi áldomásból.
Egy reggelen nehéz szagú levegőre ébred a két barát. Finom pára helyett csípős füst gomolyog mindenfelé. Szél fuldokolva fut fel, s alá. Igyekszik megszabadulni a zsákjába tapadt tehertől. A levegő száraz, és Iriel nyája szomjazik. Az apró felhők foszlani kezdtek. A pásztornak eszébe ötlött, hogy a bölcs Víz segítségükre lehetne. Dallamot sző furulyájába, hogy megszelídítse barátját, és együtt elinduljanak tanácsért. Sebesen haladnak a nagy korallzátonyhoz, ahol szólítani tudják. Hamar odaérnek, és illendően köszöntik:
- Üdvözöllek bölcs Víz! Te mindenhol ott vagy, és mindenről tudomásod van. Kérlek, segíts nekünk! A nyájam éhezik, mert kiszáradt az ég. - kezdte Iriel.
- Az én zsákom megtelt sűrű füsttel, amelytől nem tudok megszabadulni. Mond el kérlek, hogyan tisztíthatnám meg? - folytatta kétségbeesetten Szél.
- Szervusztok! A fáradt Földet a Nap tüze perzseli. Erdői, mezői elkezdtek kigyulladni. - mondta a bölcs Víz. A két jó barát nagyon meglepődött.
- Ez hogyan történhetett? - kérdezték.
- Amíg ti egyre kisebb területről tudtatok tiszta párát gyűjteni, addig a felhők is fogytak, és az eső is egyre kevesebb lett. Egy idő után, már nem jutott mindenhová. Azonban ti tudtok segíteni a Földnek, hogy elaludjanak a tüzek. Szél induljon zöld erdőt keresni. A fák kiszűrik zsákjából a füstöt. A tiszta levegő már könnyen meg fog telni párával, amit megehetnek az égi bárányok. Amint jól laktak, tereljétek őket a tűz fölé, hadd váljanak esővé. Így eloltják a lángokat, és elkezd helyre állni a rend.
Iriel és Szél megköszönték a bölcs tanácsot, és búcsút vettek Víztől. Mindent úgy tettek, ahogy hallották. Szívük mélyén érezték, hogy nehéz idő köszönt rájuk, de együtt elég erősek ahhoz, hogy óvják a Földet, és élőlényeit.


 
6 - 10 évesek

Bővebben

11-14 évesek

Bővebben

15 - 18 évesek

Bővebben

+18 évesek

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com