Kőszegi-Balogh Erika: A furcsa, rozsdás szerkezet

A testvérek lubickoltak a rengeteg játékkal telő időben, hiszen téli szünet volt. Igazából nem értették, miért hívják ezt a két hetet így, mert gyakorlatilag őszi volt az idő, viszont csodálatosan és sokat lehetett ekkor játszani. Imádták a gyerekszobát, mégis legkedvesebb játszóhelyük a padláson volt, a kuckóban. Még évekkel ezelőtt fedezték fel a furcsa, rozsdás szerkezetet léctetővel a dédimama ősrégi, homályos tükre mellett. Nem tudták, mi lehetett régen valójában, de most pont megfelelt fantáziaviláguk középpontjának. A tárgy feladata játék közben állandóan változott. Volt autó, mozdony, űrhajó, hátasló, színpad, kiságy. Aznap délelőtt éppen szigetként működött, ahol a két lány partot ért. Elképzelték, hogy körülöttük a végtelen óceán hullámzik, ők pedig ketten megpróbálnak a kissé szűkös szigetükön különböző érdekes gyümölcsöket gyűjteni, ismeretlen vadállatokat megszelídíteni, sőt kunyhót is akartak maguknak rajta építeni. Ehhez viszont le kellett settenkedniük a nappaliba és két -három levelétől meg kellett szabadítaniuk a szobapálmát. Hamarosan győzelmi zászlóként lengették a pálmaleveleket és szaladtak föl vele a padlásra. Majd betűzték ezeket a fura tárgy faszerkezetébe, a vékony lécek közé és mosolyogva alábújtak. Meg voltak elégedve a végeredménnyel. A sziget a rozsdás fémszerkezeten megnyugtatóan állta a tenger hullámainak ostromát. Ebben a pillanatban léptek zaja törte meg a magányos sziget csendjét. Nem sokkal később apjuk jelent meg a padláslépcső tetején és egy pucolt gyümölcsökkeltelerakott tálat szorongatott.-Nem kalóz vagyok, jó szándékkal jöttem hölgyeim! Megbecsülésem jeleként ajándékot is hoztam Önöknek!-zengte mély hangján. Engedélyezik számomra azt, hogy szigetükre lépjek?-hajolt meg mélyen a lányok előtt úgy, hogy a tányérról hajszál híján legurultak a gyümölcsdarabok. A testvérek dőltek a nevetéstől és azt mondták, szívesen vendégül látnák a kedves idegent, de sajnos több hely már nincs, illetve, ha ők beugranak a tengerbe úszni, akkor máris szárazföldre léphet az uraság. –Köszönöm a szánkósziget lakóinak jóságát!-tette össze két kezét apa. –Szánkószigeeeet?-kérdezték hitetlenkedve lányai. Azt akarod mondani, hogy ez egy olyan szánkó, mint amin a Mikulás repül hozzánk decemberben?-ámultak el őszintén. –Igen, igen, pontosan! Csak az övé sokkal nagyobb, hogy elférjen rajta a zsák. Sajnos, ti már nem tudtatok szánkózni, mert az utóbbi hat évben nem igazán esett itthon hó. A ródlizás az egyik legnagyszerűbb téli szórakozás volt az én gyerekkoromban és bizony, ez az én szánkóm. Ezzel apa megoldotta a rejtélyt, de azonnal le is száguldott és egy nagy albummal tért vissza, amiben régi fényképek sorakoztak. Lányait annyira elvarázsolta a soha nem látott hó képe és a soha át nem élt havas vidámság elmesélt élménye, hogy az apa elhatározta, karácsonykor kékestetői szánkózással fogja meglepni őket, ahol néha még esik pár centi a puha fehér égi áldásból.

6 - 10 évesek

Bővebben

11-14 évesek

Bővebben

15 - 18 évesek

Bővebben

+18 évesek

Bővebben