Kozma Gergő: Az égi bárányok

Hol volt, hol nem volt, túl a magas hegyeken, olyan észveszejtő magasságban, hol még a madarak sem szállnak; hófehér felhők ölelésében, rejtőzött egy kunyhó.
Ebben a kunyhóban, egy olyan öregúr élt, hogy szakálla, majdnem a bokájáig ért. De nem ám azért, mert görnyedt lett volna! Kora ellenére, olyan peckesen állt, hogy azt még a katonák is irigyelnék, ha látnák. Azért csak látnák, mert ritkán mutatkozott az embereknek. Nem ért ő rá arra, hogy velük fecsegjen. El volt foglalva az égi bárányok, a felhők terelgetésével; melyek, ha elégedetlenek voltak, máris elszürkültek és hosszas sírásba kezdtek. Ezt az emberek csak esőnek hívták, pedig ha tudnák…, valójában báránykönnyek ezek! Így dolgozott hát az idős úr a nyájára vigyázva. Hol legeltette őket, hol hagyta, hogy könnyezzenek; hiszen ezzel felfrissítették a Földet. Azonban a legkülönlegesebb, a hó volt. Az emberek december környékén várták a fehér karácsonyt. Ekkor a gyerekek szánkóztak, hógolyóztak, hóembert építettek; a felnőttek pedig gyönyörködtek a fehérségben, hiszen ez adta meg számukra az ünnep igazi hangulatát. De nem tudták, valójában honnan ered a hó. Az látszódott, hogy az égből hullik, de hogy miért, arról fogalmuk sem volt. Nos, a válasz egyszerű. Mikor a juhok bundája annyira megnőtt, hogy télre már eltakarták a Napot, az öreg juhász egyesével megnyírta őket. A munka közben elkerülhetetlen volt, hogy néhány gyapjúdarab a Földre hulljon, így ezeket a kis pamacsokat nevezték el hónak.
Egyszer azonban minden megváltozott. Az emberek a gyorsabb és tömeges termékkészítés érdekében szennyezni kezdték a levegőt, nem is sejtve, ezzel mekkora kárt okoznak. A birkák szőrméje minden apró szennyet, koszt magába szívott, így az öregúrnak, azóta sokkal sűrűbben kell nyírnia őket. Már nem nő a bárányok szőre akkorára, ezért jóval kevesebb a hó is. Van olyan év, hogy a juhász, még a kis pamacsokat is felszedi, így a havazás elmarad. A legrosszabb, viszont a növekvő hőség. Mivel a felhők nem takarják el annyiszor a Napot, így az szabadon küldheti a sugarait a Földre, egyre erőteljesebben és megállíthatatlanul. Ráadásul a juhok még kevesebbszer sírnak, hiszen kiszáradnak ők is. Elindult hát az égi pásztor, hogy megoldást mutasson az embereknek. Ment, mendegélt hét esztendőn át, próbált beszélni velük, más módszereket mutatni, de nem mindenki figyelt a szavára. Akik igen, ők a levegő szennyezése helyett, a szél-, a víz- és a Nap erejét kezdték használni; míg mások, akik nem változtattak hozzáállásukon, továbbra is az égetésben és a légszennyezésben remélték a jövőjüket. Azóta megoszlanak az emberek, de ha te is hallgatsz az öregúr szavára, talán együtt tehetünk a Földért. Hogy honnét tudom mindezt?
Mert mióta az eszemet tudom, mindig elmesélem ezt a történetet, hol az embereknek, hol a bárányaimnak. Csak míg az emberek egy része akarja a megújulást, a másik csoportja viszont kizsákmányolja a Földet; eközben a bárányok hallgatnak.

6 - 10 évesek

Bővebben

11-14 évesek

Bővebben

15 - 18 évesek

Bővebben

+18 évesek

Bővebben