Laczik-Pintér Edit: Égbolttisztítók

Az öreg Benkő király szomorúan bámult ki palotájának ablakán. Gondterhelten méregette az égbolt szürke kékjét. Bizony azon több volt már a szürke, mint a kék. Amióta Kelemen, a királyi égbolt tisztító mester nyugdíjba vonult nincs, aki eltüntesse a csúnya, koszos foltokat az égről. Gyermekei, unokái mind kirepültek a családi fészekből. Meg sem álltak a távoli Borza-szigetekig, ahol gyorsan le is telepedtek. Itt ugyanis volt szupermarket, mozi, színház, nyüzsgő embertömeg. Benkő király gyakran mondogatta, hogy nem érti ezeket a mai fiatalokat, miért nem jó nekik a birodalom zöldellő mezeje, csobogó patakja, trillázó madárserege. Felesége ilyenkor mindig csak ennyit válaszolt:
– Öregszel Kedvesem, öregszel! A fiatalok már nem szeretik az unalmas vidéki életet!
No, de egy idő után már az összes fiatal elszállingózott a birodalomból. Ritkán látogattak haza a messzi városokból. Mindig csak dolgoztak, és folyton idegeskedtek. A kertek egyre gazosabbak lettek az utak pedig egyre porosabbak. Ráadásul a völgy szomszédságában egy nagy gyár is épült, ami csak úgy ontotta magából a füstöt. Nem is volt gond addig, amíg Kelemen, az égbolt tisztító mester időnként felmászott mérföldes tűzoltó létráján a magasba, és a locsolócső vízsugarával megtisztogatta az égbolt kékjét a szürke füsttől. De amióta nyugdíjba ment senki se végzi el a feladatát. Benkő király egyre bánatosabb lett. Naphosszat csak sírt-rítt. Könnyei kicsordultak az ablak párkányára, onnan legördültek a palota falára, majd a mezőn folytatták útjukat. Előbb kis patakká majd folyóvá duzzadtak. A völgy túlsó oldalán, egy hegy tetején állt Zente királysága. Az ifjú uralkodó nagyon megsajnálta az idős királyt. Tudta, hogy nem számíthat senkire, és a kincstára is alaposan kiürült. Lesétált a garázsába és beszállt egy tűzoltókocsiba. A palota piacterén egyre másra kérdezgették az alattvalói, hogy hová megy a piros autóval. És lássatok csodát, amint meghallották útjának célját egyre többen csatlakoztak hozzá. Mire az óra delet ütött a kis csapat felsorakozott Benkő király palotája előtt. A hosszú tűzoltólétrák a magasba emelkedtek. Zente kiadta a vezényszót:
– Vizestömlőket megtölteni! Vigyázz, kész, tűz, rajt! – s már zúdult is a hatalmas víztömeg az égboltra. Néhány perc múlva nyoma sem volt a feketeségnek! Az ég ismét régi kék színében pompázott. Benkő király alig jutott szóhoz a meglepődöttségtől.
– Köszönöm drága fiam! Mivel hálálhatnám meg a segítségeteket!
– Semmivel öreg barátom! Boldog vagyok, hogy segíthettünk!
A válaszon még inkább elcsodálkozott az idős uralkodó. Ettől kezdve nem is volt gondja az égbolt takarítására, mert az ifjú király és csapata elvégezte azt. Cserébe sose kértek semmit! Igaz a nagymamák időnként mégis vendégül látták őket egy-egy tálca illatos süteményre.

6 - 10 évesek

Bővebben

11-14 évesek

Bővebben

15 - 18 évesek

Bővebben

+18 évesek

Bővebben