Olessák András: Az utolsó tehén

Riska. A neve is olyan valódi, hétköznapi. Nagy, vizenyős szemeivel jámboran fürkészi az égen kergetőző felhőfoszlányokat, orrlyukai mindeközben jólesően isszák a pozsgás, kora reggeli harmattól csillogó, smaragdfű illatát.
Szelíden kérődző, mint minden valamirevaló tehén. Alapvetően igénytelen is, hisz sosem voltak nagyratörő vágyai, boldog, amikor az üde víz csillapítja szomját, kedvtelve rágcsálja a ropogó füvet vagy éppen a télire erjesztett, ecetszagú takarmányt, a szilázst. S mennyit ad cserébe! Tejet, tejet, tejet... Lesz belőle vaj, sajt, fagylalt, túró, joghurt, minden, ami egészséges. A rokonai a húsukat, bőrüket adták a világnak, és persze sokan borjakat neveltek.
Riska valamiben mégis különlegesebb volt a fajtársainál: mindig fülelt, próbálta megérteni a világ miértjeit, megismerni a megismerhetetlent. Tudta például, hogy van egy ország, ahol megfáradt, kortól vagy betegségtől hasznavehetetlenné vált teheneknek otthonokat tartottak fenn, úgynevezett Gaushalas-okat. Micsoda nagylelkűség és elismerés! Dagadt is a szegye a büszkeségtől.
Egy öreg tulok mesélt neki egyszer a hindu tehénistennőről, Kamadhenu-ról, és mindarról a csodálatról, tiszteletről, amivel az indiaiak a rokonait övezték. Volt valami Gandhi nevű ember is, aki kiemelte a megbecsülésük fontosságát. Biztos szerette a tejet.
A zord északon úgy tartották, a szarvtalan Audhumla tejének tápláló ereje segített a világ kezdeténél, míg másutt sokáig tehénben fizettek, mert értékesebbnek tartották a pénznél.
Riska azonban furcsa dolgokat is hallott egy ideje. Leszámítva a magasban elhúzó vadászgépek, vagy a közeli repülőteret igénybe vevő utasszállítók jellegzetes sipítását. Egyre többen mondogatták, hogy a távoli vidékek jégtakarója megállíthatatlanul olvad, aminek az egyik legfőbb oka az Ő, a tehenek emésztése során kiengedett végbélfüttyének kibocsátása.
Igaz, ami igaz, dolgozott a bendője rendesen, na de az egyre forróbb nyarak miatt Őt hibáztatni! Badarság.
Közben feltűnt neki az is, hogy megcsappant a rokonainak száma. Voltaképpen, az elmúlt hetekben csupán egymagában álldogált a legelő közepén, hiába fülelve ismerős bőgések után. Semmi.
Riska jámboran kérődzik. A hűvös reggeli fuvallat és a szemtelen legyek önkéntelen farkcsapásra késztetik. Megpillantja a Gazdát, kezében furcsa bottal közeledik. Ketten kísérik, ők makulátlan ruhát viselnek. Csuda szép cipőjük nagyokat cuppog a sárban.
- Ez az utolsó - mondja az egyikük.
A Gazda komoran bólint. Izmos vállához emeli azt a botot, ami felvillan. Riska elcsodálkozik, szemeiben megül a döbbenet, majd utolsó tetteként rásegít a klímaváltozásra.
 
6 - 10 évesek

Bővebben

11-14 évesek

Bővebben

15 - 18 évesek

Bővebben

+18 évesek

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com