Pitt-Stéger Nikolett: Az okosom
Megkeresem az itatómat, majd abból iszom friss hideg vizet. Pff. Hát ez minden csak nem hideg. Még itt az árnyékban is meleg lett. Ott az a virágos bokor, ott hűvös lesz! Jól kiásom a földet. Még az is lehet, hogy ide ástam el egy csontot és ha szerencsém van most megtalálom. Csont sehol. Na sebaj, úgyse vagyok éhes ebben a melegben. Jó mélyre ástam, ez most finom hideg. Aú! Ez meg mi? Megcsípted az orrom? Na megállj! Most jól megkergetlek! Itt zümmög, de most elkapom! Áh, elrepült. Így könnyű! Nekem nincsenek szárnyaim!
A kis kerti tó vize biztos kellemes! Na akkor egyik tappancs bele, másik is… jaj csak ne félnék úgy a víztől meg a békáktól. Hú de kellemes a tappancsaimnak. Akkor most bele kéne tenni a pocakom. Egy-két-há! Áá! Egy béka! Inkább nem fürdök, ez nem nekem való…
Nini, egy napernyő. Ez alá szépen bekucorodom. Remélem nem vesznek észre, mert ide nem szabad feljönnöm. Áh nem is figyelnek rám, jó lesz ez. Ez már kellemes. Zajt hallok. Valaki jön. Megismerem a lépteiről, ez a gazdi. Ne! Leviszi a napernyőt, én meg szaladok le a teraszról, mert ezért szidást szoktam kapni. Pedig most nem is sáros a tappancsom. Annyira…
Itt egy sapka. A kisfiúé. Na de most már az enyém! Én találtam, tehát az enyém. Ha az orromat jól aláfúrom, az egyik mancsommal rá tudom húzni az okos fejemre. Azért okos, mert a gazdi mindig ezt mondja mikor valamit ügyesen csinálok és megvakargatja a fejem. Nagyon szeretem a vakargatást! Sikerült! Ezért a mutatványért biztos kapok az okosomra simogatást! De jön megint a gazda. Leveszi a fejemről és a kisfiú fejére teszi. Na és mikor vakarod meg az okosomat gazdi?
Hú, ez elviselhetetlen. Próbálok nagyokat lihegni. Lóg a nyelvem kifelé a számból. A gazda vizet enged egy nagy lavórba. Biztos megint fürdenek a gyerekek. Erre megsimogat. Most meg vakargat. Felemel, biztos labdázni megyünk! Á, ez vizes! Tiszta hab minden. Ki akarok szállni. Biztos, hogy ebben nincsenek békák? Hú, de dörzsölnek. Ez nem is rossz! Sőt! Nagyon jól hűsít ez a víz! Ennyi volt? Ki is szállunk? Na akkor megrázom a bundám. A kisfiú nevet, tetszik neki, hogy ráfröcskölöm a vizet. Na jól van akkor még egyszer. Hú de boldog. Ez meg mi? Miért csillog? Miért olyan éles? És azt mondja nyiszz! Mit csináltok? Mi ez a sok bunda a földön? Ez az én bundám! Lenyisszantják azzal az éles nyisszel a bundácskám! Vége? Hát, ez… valami csudajó! Már nincsen melegem!
Odamegyek a gazdához, de közben látom mögötte a gazda párját, aki a virágokat rendezi vissza az ágyásba, majd visszakotorja a földet. Odamegy a tóhoz, hogy megmossa a sáros mancsait és visszateszi azokat a béka díszeket a kövekre, amiket biztos én döntöttem fel, mikor onnan kiugrottam. Aztán látom, hogy felmegy a teraszra, és a vizes bottal feltörli a sáros padlót.
Megkeresem a kedvenc játékomat és odaszaladok hozzá majd a lába elé teszem az ajándékom. Látom, hogy örül, mert mosolyog. Megsimogatja az okosomat.
-Okos! - mondja.
És eldobja a labdát én meg csak futok utána a friss új bundámban.