Pitt-Stéger Nikolett: Dagonya
-De Mama! Nagyon meleg van itt is! Dagonyázni szeretnénk a jó kis sárban! Mindenhol megnéztük, de sehol nem találtuk a tócsákat! Valaki ellopta őket! - kiáltották egyszerre.
-A tócsákat nem lehet ellopni drágáim. A nap évről-évre egyre erősebben süt, egyre nagyobb a meleg ilyenkor nyáron. A tócsákat a napocska kiszárította, azért nem találjátok. Bárcsak esne egy kis eső, akkor lehűlnénk kicsit. – mesélte Malacmama. – De csinálhattok tócsát magatoknak, csak el kell mennetek a kis tóhoz és onnan hozni vizet.
Mikor odaértek a tóhoz, Béka állta útjukat. – Hova-hova? - kérdezte a két kismalacot.
-Mi csak vizet szeretnénk vinni, hogy dagonyázhassunk ebben a hőségben! - vágták rá egyszerre.
-Mindenki a vizemből akar kérni! Na, nem kell úgy megijedni, kaphattok! Adok vizet, ha hoztok nekem virágot!
Erre a két kismalac átsietett a tanya másik végében lévő virágoskerthez. Épp odanyúltak, hogy szedjenek a virágokból, mikor hirtelen előttük termett Nyuszi. – Hova-hova? - kérdezte a két kismalacot.
-Mi csak virágot szeretnénk vinni Békának. Ha adunk neki virágot, ad nekünk vizet, a vízből saras tócsát csinálunk és dagonyázhatunk.
-Mindenkinek az én gyönyörű virágaim kellenek! Na, nem kell úgy megijedni, kaphattok! Adok virágot, ha hoztok nekem répát!
Erre a két kismalac átsietett a kertbe. Épp odanyúltak, hogy kihúzzanak egy répát a száraz földből, mikor hirtelen előttük termett Vakond. – Hova-hova? -kérdezte a két kismalacot.
-Mi csak répát szeretnénk vinni Nyuszinak. Ha adunk neki répát, ad nekünk virágot. Ha a virágot odaadjuk Békának, ad nekünk vizet, a vízből saras tócsát csinálunk és dagonyázhatunk.
-Mindenkinek az én finom répáim kellenek! Na, nem kell úgy megijedni, kaphattok! Adok répát, ha hoztok nekem egy napernyőt!
Erre a két kismalac átsietett az ólhoz.
-Mama! Hol találunk napernyőt? – kérdezték egyszerre.
-Minek nektek napernyő? -ásított közben nagyot Mamamalac.
-Napernyőt szeretnénk vinni Vakondnak. Ha adunk neki napernyőt, ad nekünk répát. Ha a répát odaadjuk Nyuszinak, ad nekünk virágot. Ha a virágot odaadjuk Békának, ad nekünk vizet, a vízből saras tócsát csinálunk és dagonyázhatunk.
-Ó, hát a napernyő a fészerben van! -mutatta Malacmama.
Erre a két kismalac átsietett a tanya másik végében lévő fészerhez. Turcsi felnézett és észrevette a legfelső polcon a napernyőt. Próbálták elérni, de túl magasan volt. Ekkor Pöfinek támadt egy jó ötlete: -Szóljunk a többieknek! Hívjunk segítséget! - Azzal elszaladtak Békához, majd Nyuszihoz, végül Vakondhoz.
Mikor visszaértek a fészerhez, mindenki látta, hogy tényleg magasan van a napernyő.
-Álljunk egymás hátára, úgy biztos elérjük! - javasolta Turcsi.
Pöfi volt legalul, rámászott Turcsi, Turcsi hátára Nyuszi, Nyuszi hátára Vakond, Vakond hátára Béka. Béka elérte a napernyőt, leadta Vakondnak, Vakond leadta nyuszinak, Nyuszi leadta Turcsinak, Turcsi leadta Pöfinek.
A két kismalac odaadta a napernyőt Vakondnak, Vakond adott nekik répát, a répát odaadták Nyuszinak, Nyuszi adott nekik virágot, a virágot odaadták Békának, Béka adott nekik vizet, a vízből pedig saras tócsát csináltak.
-Gyertek velünk dagonyázni! -kiáltották a kismalacok. Béka, Nyuszi, Vakond, Turcsi és Pöfi egész nap a hűsítő sárban dagonyáztak a nagy nyári melegben.