Pitt-Stéger Nikolett: Kakukk!
- Kakukk! - Jelent meg Kacsapapa az odú szájánál mosolyogva.
- Jaj Kacsapapa, már mondtam, hogy ne mondd azt, hogy kakukk. Mi vagy te kakukkmadár? Mondd szépen azt, hogy háp-háp! Most meg min nevetsz?
- Csak elképzeltem, ahogy ott totyognak mögötted és mindegyik kiskacsa azt mondja: kakukk!kakukk!– Kacsapapa annyira nevetett, hogy a hátára dőlt és a hasát fogta közben.
- Ez nem vicces! Mit fog rólam gondolni a többi Kacsamama? Kakukk-Kacsaasszonyság leszek! - mondta mérgesen, de mikor meglátta Kacsapapát, ahogy a földön fekve kacag nem bírta tovább ő sem nevetés nélkül.
Másnap találtak egy tökéletes fészket a Balaton partján a nádasban. Fürödtek egyet, s mikor visszamentek a fészekhez Kacsamama beleült és megpihent. Mire Kacsapapa visszatért felderítőútjáról már 5 kicsi tojás várta a fészekben.
Délután egyre hűvösebbre fordult az idő, felhők jelentek meg az égen. Estére a szél feltámadt, egyre erősebb lett, csak úgy csapkodta a nádat a szél. Először csak szemerkélt az eső majd egyre jobban kezdett zuhogni és csak szakadt.
- Kacsapapa! A fészek! - kiáltott fel Kacsamama. Mikor Kacsapapa meglátta, hogy a fészek egy oldalon megszakadt, nagyon megijedt.
- Ebben az időben nem fogok tudni ágakat és nádat szedni! Maradj itt, vigyázz a tojásokra, mindjárt jövök vissza! - és már ott sem volt.
- Még jó, hogy elmentem egy felfedezőútra! - gondolta magában. A tó partján, sőt a nádasban is, rengeteg helyen látott eldobált műanyag dobozokat, zacskókat.
- Kakukk! Itt is vagyok! - és a műanyagokkal körberakták a fészket. A vihar még kitartóan tombolt a fejük felett, de egy idő után alábbhagyott, ők pedig elaludtak.
Az idő egyre kellemesebb lett ahogy teltek a napok, hetek. Mikor Kacsamama is elhagyta a fészket, hogy ússzon egyet, pici tollakkal takarta be, hogy rejtve és melegen legyenek a tojások.
Egy gyönyörű tavaszi napon pedig megrepedt az első tojás.
- Jaj, gyorsan szólnom kell Kacsapapának! -szaladt el gyorsan érte.
Mire visszaértek már négy tojás is megrepedt. -Háp!Háp!- kiabálták egymás után a kis kacsák.
- Na és ez a kis lustaság? - Néztek egyszerre az ötödik tojásra. Ő még várat magára úgy látszik.
- Adjunk nekik nevet! - javasolta Kacsapapa. -Egyeske, Ketteske, Hármaska, Négyeske!
- Ez nem vicces! Nem hívhatjuk őket számoknak! – vágott közbe Kacsamama. Majd én elnevezem őket. Mivel az első éjszakájukat egy viharban töltötték, így arról kapják a nevüket.
Az első kiskacsa legyen Szélike, nézd milyen gyorsan verdesi a kis szárnyait, mint a szél!
A második kiskacsa legyen Esőcsepp, nézd, hogy szereti a vizet, már dugná is bele a kis lábacskáját!
A harmadik kiskacsa legyen Villám, nézd, hogy rohangál itt, gyors, mint a villám!
A negyedik kiskacsa legyen Vihar, nézd, hogy pörög-forog itt körbe-körbe, mint a vihar!
Ekkor egy reccsenést hallottak, majd egyszer csak az ötödik tojás tetején is megjelent egy kicsi csőr. Aztán egy buksi fejecske.
- Kakukk! – köszöntötte Kacsapapa.-Jaj, ezt nem kellett volna!- mondta hirtelen, majd Kacsamamára nézett félszegen.
- Kakukk! Kakukk! -hallották egyszer csak az ötödik kiskacsát.
- Hát akkor eldőlt. Mégis lett egy kis Kakukkom!- mondta mosolyogva Kacsamama, majd Kakukk kacsát is öleléssel és puszival köszöntötték.
Pár nap múlva már közösen mentek ki a tóra és Kacsamama büszkén hallgatta a sok hápogás között a kakukk szót is.