Rónai Márta: Micsoda pompás játszótér

Az emberek azt mondják egymás között, hogy a méhek nemcsak szorgos rovarok, de nélkülük a Föld nem tartana ott, ahol. Hogy hol is? Nem lenne rajta élet, legalábbis nem ilyen színes és csodás, mint most.
Gyakran veszünk el a virágok színeit csodálva, és azok az illatok?! Ugye, hogy mennyire varázslatosak? A méhecskéknek nagy szerepet szánt a sors az élet színpadán. Életet teremtenek, új életet. Szorgosan dolgoznak, és munkájuk eredménye nemcsak az általunk annyira szeretett méz, hanem növényfajok szaporodását segítik.
Egy ilyen dolgos csapat tagja volt Mirtill. Sok Maja volt már a családban, így kapta a nemzetségben először a kis méhecske a Mirtill nevet. Egészen fiatalon belekezdett a munkába. Kíváncsi volt és energiától duzzadó, a munka számára szórakozás volt. Egyik kalandozása alatt elég messze repült kaptárjától. Vad vidékre ért. Olyan elhagyatott részt talált, amelyet méh még nem ért. Ha ért is, nem kezdett vele semmit, mert túl sok energiát kellett volna belefektetni abba, hogy értékes virágporhoz jusson, azt is csak kis mennyiségben. Az idősebbek tudták hol vannak a jó lelőhelyek, de oda Mirtill még nem férkőzhetett be.
A méhkislány nem bővelkedett a pollenbevételben, mégis boldog volt. Az új terület számára igazi dzsungel volt, tele lehetőségekkel. Úgy érezte, hogy az újonnan felfedezett hely csak az övé, ő birtokolja. Valóban nem járta arra egy (méh)lélek sem. Vidáman szálldogált virágról- virágra, így segítve a beporzást. Fogalma sem volt arról, hogy milyen értékes munkát tesz játéka során. A virágszirmokról belehuppant a puha pollenpárnába, és onnan ki nem jött addig, amíg igazán meg nem mártózott a virágporban. Mirtill imádta a púderes érzést, amit a virágpor jelentett.
Az a tavasz és nyár csupa öröm és boldogság volt a kis méhlánynak. Odahaza, a kaptárban túl sok dicséretet nem kapott gyűjtéséért, mégsem volt rosszkedvű. Csupa játék és felfedezés volt a virágpor gyűjtése. Nap végére mindig rettenetesen elfáradt, akárcsak a többi méh. Ám míg a többiek letörtek voltak a fáradtságtól, addig a kis méhecske tele volt energiával, életerővel és örömmel. A tél beköszöntével volt ideje mindenkinek kipihenni a szorgos időszak fáradalmait. A kaptárba húzódva pihent az egész raj. A tavasz beköszöntével átható illat csalogatta ki a kaptárból az egész csapatot. A csábító virágillat olyan erős volt, hogy szinte magához vonzott mindenkit, pedig elég messziről érkezett. Sokat kellett repülniük, de megérte a fáradalmat. A látvány elkápráztatta még az idős, tapasztalt méheket is.
- Ez lehet az Édenkert! – kiáltott fel az egyikük meglepetésében és rádöbbenésében.
- Ilyen helyről szoktam álmodozni. – mondta őszintén az egyik szentimentális méh.
Mirtill nem tudta becsukni a száját a meglepettségtől. Azelőtt is imádta ezt a helyet, de most egész új köntösbe öltözött a terület. Mintha valamilyen álomvilágba került volna.
- De hiszen ez az én területem. Egész nyáron itt játszottam.

6 - 10 évesek

Bővebben

11-14 évesek

Bővebben

15 - 18 évesek

Bővebben

+18 évesek

Bővebben