Soós Katalin: Épitsünk tavacskát!

AZ ÉN VILÁGOM
Zsuska meséje

Egyszer volt, hol nem volt, kincses Magyarországon élt egyszer egy kislány, Zsuska. Szüleivel és növéreivel Egerben, egy sokemeletes panelházban lakott. Zsuska legnagyobb öröme az volt, amikor Felsőtárkányban tölthette az időt a nagyszüleinél, ahol a ház egy nagy kertben állt. A nagymamája esténként mindig meséket mondott neki.Nagypapája ügyeskezű, fúró-faragó ember volt, aki igen jól ismerte a természetet és az állatokat, Nagyi a konyhában és a kertben varázsolt csodadolgokat.
Történt egyszer, Nagyapó megkérdezte a kislányt, látott-e már békákat? Nem-e? Csodálkozott Nagyapó! Pedig a békák nagyon hasznosak ám! Tudod mit Zsuska! Idecsaljuk a békákat! Akkor Nagyinak nem kell légyfogó csikokat felszerelni a konyhában, meg légycsapóval szaladgálnia. Benne vagy?
Zsuska lelkesen és kiváncsian várta, hogy fogják a békákat odacsalni?
Másnap Nagyapó a szerszámos kamrából ásót, kapát, csákányt, gereblyét, vödröket hozott elő.
-No gyere Zsuska, tavacskát épitünk!Hamarosan csodás élet lesz itt!
Körbe jártak a füves kertben, találtak is egy szép sima részt, épp tavacskának valót, ami mellett az egyik oldalon dús bokrok is álltak sorban.
Aztán közösen kimértek egy nagy kört, és Nagyapó kiásta a kört. Együtt hordták vödörben a földet a kert végébe:
-Itt lesz a sziklakert!
És a földből előkerült köveket is szépen felpócolták.
Homokkal kevert földet szórtak rájuk és megkérték Nagyit, hogy ültessen oda olyan növényeket, amelyek szeretik a sziklákat és a sovány talajt.
Zsuska azt sem tudta, hova szaladjon: Nagyapónak segitsen mélyiteni a tavacska helyét vagy Nagyinak keresni a megfelelő virágokat a sziklák közé.
Közben észrevette, hogy érdekes bogarak, hangyák másznak elő a felbolygatott földből, meg hosszú giliszták tekeregtek elő.
Egyszercsak Nagyapó ásójára témaszkodva megállt a munkájában, intett ő is legyen mozdulatlan és nézzen körül. Ahogy igy álldogáltak egy picike madár repült melléjük. Egészen közel! Szép piros mellénykéje volt és vidáman füttyögetett, ahogyan az előbújt és elszaladni készülő bogarakat felcsipkedte.

Látod ez a vörösbegy! Nagyon okos kis madár ám! És bátor! Látod nem fél tőlünk, tudja, ha mi megjelenünk a kertben, akkor ott előbb-utóbb terülj-terülj asztalkám lesz és nem marad éhen!

Ahogy a vörösbegy ott ugrált körülöttük, megjöttek a szomszédból a feketerigók is. Mókás volt látni, ahogy csőrükben a hosszú, tekergő gilisztákkal tovaröppentek a bokrokba.

Viszik az elemózsiát a fiókáiknak, meg a párjuknak. Felváltva etetik a kicsinyeiket. Az a fekete tollú a fiú rigó és az a barnásabb a felesége.

Igy dolgoztak ketten egész nap. Este Zsuska már félálomban kérdezte meg Nagyapót:

Mikor jönnek a békák?
Majd holnap folytatjuk és megfigyeljük a madarakat kik akarnak nekünk segiteni tavacskát épiteni.

Igy is lett. Én is holnap folytatom a mesémet. Addig aludjatok jól, álmodjatok szépet. Jóéjszakát gyerekek!

-*----*---*

Rajzoljátok le a kertet, ahol Zsuska és Nagyapó dolgozik és hogy milyen állatokkal találkoztak!

6 - 10 évesek

11-14 évesek

15 - 18 évesek

+18 évesek