Strincz Szilvia: Fanni és a hableány

Fanni vidám, kedves kislány volt, aki a szüleivel egy tengerparti házikóban lakott. Minden reggel lement a partra, kagylókat gyűjtött és homokvárat épített. Néha, amikor nagyon figyelt, hallani vélte a bálnák énekét. Egyszer látta is őket egy hajókirándulás alkalmával, amint önfeledten játszadoztak és vizet spricceltek a levegőbe.
Egy napon ismét meghallotta egy bálna hangját, de sokkal gyengébbnek és szomorúbbnak tűnt, és mintha közelebbről jött volna. Elindult a hang irányába, és megpillantott valami fekete-fehéret a vízben, közel a parthoz. Odaérve látta, hogy egy beteg bálnabébi az, mellette egy szépséges lánnyal, aki simogatta és lágyan énekelt neki.

Mi történt vele? – szólította meg aggódva Fanni.
Lenyelt valamit, ami műanyagból készült. – felelte a lány.
Műanyagból? – csodálkozott Fanni – Azt hittem, a bálnák halakat esznek!
Így igaz – mondta a lány – de sajnos az emberek ott hagyják a műanyag palackokat, táskákat és más tárgyakat a parton, vagy bedobják a vízbe, ha már nincs rájuk szükségük, ezzel pedig beszennyezik a vizeket, és megbetegítik az állatokat. - Amint a lány körbefordult, hogy rámutasson a szerteszét heverő hulladékra, Fanni észrevette, hogy neki is uszonya van, mint a halaknak.
Ki vagy te? – kérdezte meglepetten.
A sellők népéhez tartozom, de hableánynak is neveznek. Mi vigyázunk a vizekre és bennük minden élőlényre.
Nem tudsz segíteni rajta?
Nincs hozzá hatalmam – ingatta a fejét bánatosan a hableány – ezt a bajt az emberek okozták, csak ők hozhatják helyre.

Fanni szégyenkezve gondolt arra, hogy olykor bizony ő is ott felejtette az üdítős flakont vagy az elemózsiás zacskót a parton.
- Mit tehetek? – kérdezte a sellőtől.
- Ki kell állnod három próbát. Holnapig találj három különböző módot, amivel elérheted, hogy kevesebb műanyag legyen a Földön. Ha sikerrel jársz, a bálna bébi meggyógyul.
Hazafelé a kislány végig azon töprengett, hogyan teljesíthetné a próbákat. Akkor is ez járt a fejében, amikor elkísérte az anyukáját vásárolni. Már éppen leemelt volna a polcról egy palack üdítőt, amikor meglátott néhány fém kulacsot. Elhatározta, hogy ezentúl ilyenben tartja a teát vagy a limonádét, és nem dobja el, hanem utántölti, így nem lesz szüksége több műanyag palackra. Később a pénztárnál észrevett egy vászon táskát a nejlon szatyrok mellett.

Ha ebben vinnénk haza, amit vettünk, nem kellene műanyagot használni, sőt, legközelebb is magunkkal hozhatnánk, így még olcsóbb is lenne – gondolta, és megkérte anyukáját, hogy inkább azt vegyék meg.

Estefelé visszament a partra, hogy összeszedje a szemetet, amit ott talál. Miután elkészült, kereste a sellőt és a kis bálnát, de egyiküket sem találta. Ekkor valami csillogó dologra lett figyelmes a homokban: egy kagyló volt az, a legszebb, amit valaha látott. A füléhez emelte, és meghallotta a dalt, amit úgy szeretett. Elmosolyodott, mert tudta, hogy ezentúl mindenhová elkíséri majd a bálnák éneke.

6 - 10 évesek

11-14 évesek

15 - 18 évesek

+18 évesek