Szalai Istvánné Sarolta: Az öreg hársfa története

Ősz volt. Az öreg hárs már rég elhullajtotta virágait és a levelei is alaposan megfogyatkoztak.
Nagyon egyedül érezte magát a csupasz domboldalon. Mindig szeretett volna társaságot maga köré.
Az ágai közé fészket rakó madárkák gyakran vigasztalták:
- Ne búsulj, tavasszal újra visszajövünk és mesélünk neked a távoli tájakról!
A hársfát már csak ez éltette: a visszatérő csicsergők meséi.
Eljött a tél. Nem voltak már hidegek azok a napok. A fagy csak néha-néha köszöntött rá, pedig
legjobban a kemény hidegben lehet aludni. Olyankor megkönnyebbülnek az ágak és a szél
muzsikája mély álomba ringat.
Szegény hársfa, ezen a télen is sokszor felébredt. Néha olyan érzése volt, hogy tavasz van és
bontani kell a rügyeit. Nem értette mi történik körülötte.
Elmúlt, ez a télnek nem nevezhető évszak és kezdtek megjelenni az első vándormadarak.
Visszatértek a vén hársfa lakói is. Kétségbeesetten meséltek arról, hogy messze tájakon, túl a
tengeren olvad a jégsapka. Földrészek tűnnek el.
Valamit tenni kell, mert egyre kevesebb az oxigént adó növény. Az öreg hárs, miután a bódító illatú
virágai elnyíltak, minden erejét abba fektetett, hogy egészséges termései legyenek. Pár hét alatt
beértek az apró magocskák. A hárs lakói vékonyka csőrükkel kiszedegették a termést a száraz
magházból és egyenként dugdosták az avarba. Egész nyáron ültettek, a reggeli harmattal pedig
locsoltak minden nap. Ősszel apró magoncok dugták ki a fejüket az avarból, majd kíváncsian
körülnéztek. A vén hárs és a kismadarak könnyes szemmel üdvözölték az újszülötteket.
Megint tél lett aztán újra tavasz. A falevelek nyakig betakarták az apróságokat. Az öreg fa egész
télen vigyázott a csemetékre, mesélt és énekelt nekik. Már nem érezte olyan magányosnak magát.
Amikor újra megjöttek a madarak, boldogan repkedtek a vékonyka fák körül.
Lecsipegették a kártékony rovarokat az ágacskákról. Így teltek a hónapok és az évek. Egyre
nagyobbak és nagyobbak lettek a hársat körül vevő fák. Az egyre jobban melegedő nappalokat, már
nehezen tudta elviselni az öreg hárs.
A fiatalok addig nyújtóztatták karcsú ágaikat, míg teljesen beárnyékolták őt. Fellélegzett a vén fa és
nagy mennyiségű oxigént juttatott így a levegőbe. A többi hárs is ezt tette, üzenetet küldve minden
fának és növénynek, hogy szaporodjanak és vigyázzanak egymásra, mert minden kicsi zöldre
szükség van a földön, nélkülük megszűnik az élet és kihal az emberiség.
 
6 - 10 évesek

Bővebben

11-14 évesek

Bővebben

15 - 18 évesek

Bővebben

+18 évesek

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com