Szamosvári Bence: Zsupsz

Az egyik szigeten dimbecske, most ér Ambrózia a tetejére. Előtte makkfa. A másik szigeten
dombocska, most jut Ürömlevél a csúcsára. Előtte tölgyfa.
– Ürömlevél! – köszön Ambrózia.
– Hömpf – füstölög Ürömlevél. Kétballábal kelt. Hiába, nála nem süt a nap.
Ambrózia ráhagyja.
– Jó munkát! – kiáltja még.
– Möhömpf – gőzölög Ürömlevél. Ami azt is jelentheti, hogy „jó munkát”. Ahogy azt is, hogy
„möhömpf”.
Ambrózia makkot szed a makkfáról. Beleteszi egy kosárba. Ürömlevél fejszét szegez a
tölgyfának. Belevág egy szívrepesztőt.
A kéreg alól kifolyik az élet; a tölgy felrikolt. Ürömlevél nem hallja. Az arcán mosoly
kerekedik, hosszú-hosszú ideje az első. Hazaviszi a halott törzset.
Ambrózia gödröket ás a dimbecskén.
Ürömlevél napokig otthon marad. Odabent fűrészfog serceg, kalapács dübög. Néha jajkiáltás
száll. Egy kékre kalapált kéz óránként kihajít egy csurig telt szemeteszsákot.
Ambrózia makkot ültet a gödrökbe.
Ürömlevél egy hétre rá kijön. Az arcán ébensötét büszkeség. Csónakot vonszol egy kötélen, a
szigetről a tengerbe löki. Belehuppan.
– Zsupsz – ennyit mond.
– Ürömlevél! – búcsúzik Ambrózia. Egészen a homlokáig van balsejtelemmel, de nem szól
többet. Int Ürömlevélnek, és megöntözi az ültetvényét.

Az első évben a másik sziget dombocskástól, telizsákostól eltűnik. „Zsupsz”– még ennyit se mond. A
helyén olajos tenger morajlik.
Ambrózia fejet csóvál. Vizet locsol, napsugarat szór az ültetvényére. Leveles kobakok,
ágbogas karok tápászkodnak elő a dimbecskén.

Ürömlevél ismeretlen sziget előtt hánykolódik a csónakban. Zord hullám támad. A csónak nagyot
csattan a zátonyon. Deszkák darabokban, szegek szerteszét.
Ürömlevél vízbecsobban, partraúszik. A sziget közepén völgy. A völgy közepén fa. Ürömlevél
fejszét ragad. Viszi a kidöntött fát. Új csónakot fabrikál. Zöldre ütögeti a kezét.

És új csónakján ezt a szigetet is magára hagyja. A sziget zátonyostól, völgyestől eltűnik.
Zsupsz.
A helyén olajos tenger zúg.

A tizedik évben Ürömlevél hajótörik a tizedik szigeten. Odavezető útját zubogó olajtenger csipkézi.
Tizedik csónakja a parti sziklákra kenődik. Ürömlevél feltápászkodik; fejszéje csikorog a kavicsos
fövenyen.

Ambrózia utoljára öntözi fáit. Ezután elboldogulnak. Vízért a földhöz, fényért a naphoz járulnak már.
Ambrózia makklombok hűs árnyékába fészkel.

A sokadik évben Ürömlevél temérdek kétségbe esik. A láthatár mind a négy sarkán olajos tenger
zörög. Maradék csónakja körül ébensötét örvények marakodnak. Nem süt a nap. Ambrózia bőre hideg.
Zsupsz, ott egy sziget. Talaján égmagas erdő. Ürömlevél lilára lapított kezével evez. Remegő
lábbal kiszáll.
– Ürömlevél! – köszön valaki.
6 - 10 évesek

Bővebben

11-14 évesek

Bővebben

15 - 18 évesek

Bővebben

+18 évesek

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com