Tajti Zsuzsanna: Testetlen
Mindenhol kerestem az ajándékokat, de nem találtam meg.
Gondolkozom a további lehetséges rejtekhelyeken. Hirtelen beugrik a kinti házikó. Sietve rohanok az ajtóhoz, majd kék színeket látok magam előtt.
- Hol vagyok?
- Egy új világban. Sikeresen átjutottál az átjárón. Büszke lehetsz magadra, hogy kifogtad pont azt a piciny másodpercet, amire szükséged volt az átkeléshez. Karácsony van, a csodák napja és bármi megtörténhet. Az egyik szerencsés utazó vagy. - jelenti ki egy idős ember.
- Te meg ki vagy? – meglepődötten kérdezem.
- A kezdetektől fogva az őrződ vagyok.
- Hogy a micsodám?
- Dimenziót ugrottál. A világodban nem láttál engem, de mindig ott voltam melletted, Tamás.
Ezt az ismertetőt csak úgy nyugodtan elmagyarázza számomra, majd utána egyből egy másik helyszínre csöppenek. Azon a tengerparton állok, ahova már nagyon régóta el akartam jutni.
Káprázatos a látványa.
- Bárcsak ehetnék egy süteményt! – mondom, ha már az egész helyzet olyan szerencsecsillag jellegű.
A szemem előtt terem egy málnás tortaszelet. Gyorsan beleharapok az ínycsiklandozó sütibe és kapásból megeszem az egészet.
Átmegyek a játszó gyerekek között, de az egyik véletlenül rám rúgja a labdáját.
Védekezésképpen a kezemet a fejem elé helyezem, de nem érzek fájdalmat. A labda már a társánál van és éppen passzolja a következőnek. Szóval jelenleg egy szellemvilágban élek.
Egy ember előttem képes volt megidézni egy kért alakot.
- Ezt meg mégis hogyan csinálta?
- Újonc vagy? Képezd magad.
Újabb villanás történik.
- Szia Anya!
- Ismerlek?
- Elnézését kérem, összetévesztettem egy hasonló személlyel.
Hihetetlen. Ezen az idősíkon vajon kik a családtagjaim?
- Miért változik folyamatosan a környezet körülöttünk? – egy nagy adag kíváncsisággal várom a válaszokat.
- Ez meg milyen kérdés? Fura egy szerzet vagy.
- Egyáltalán mikor alszunk?
- Nem alszunk.
Az erdőben találom magam és felnézek az égre. Mindvégig is érdekelt, hogy mi lehet fent. Az álomszerű dimenzióban a repülés hétköznapi tevékenységnek számít, ennek értelmében felrepülök a felhők közé és azt követően pedig ameddig csak lehet. Ismét a kiindulópontomon vagyok. Azért többet vártam ettől a varázslatos világtól.
Frissül a tér. A havas tájon meglátom a testvéremet és közelítek felé.
- Szia! Tamás vagyok.
- Tudom. Hogyhogy nem Barbarával vagy?
- Nemrég búcsúztunk el egymástól. Mi a véleményed Barbaráról?
- A kék szemű lények közül a legrendesebb.
Szó szerint lefagytam. Azt hittem, hogy a csajomról beszél, de inkább akkor ne is tudjam a kilétét.
Következő szint a társasházunk udvara. Ügyesen meg kell keresnem a lakásunkat. Elmegy mellettem egy élénk kék szemű férfi. Hosszan szemlél annyira, hogy majdnem el is esem. Na gondolom, Miklós róluk beszélt.
A macskám közeledik felém. Megsimogatom a fekete bundáját és ő erősen a szemembe néz.
A focimeccs utolsó pillanatában megszerzem a győztes gólt a csapatomnak. A hátam mögül valaki szélsebesen megölel.
- Boldog huszonötödik születésnapot, Tamás! Megérdemled a sikert. – hadarja el Jázmin.