Takácsné T. Hermina: Az összefogás ereje
Nagyon vigyáztak egymásra, mert ők természetvédelmi értékeknek számítanak. Egyik alkalommal, fakopáncs úr pont az otthonukban kezdett el üreget vájni, míg nem hangokat hallott:
- Hé, te ott! Mit csinálsz a lakásunkkal? Ez a mi birtokunk.
Erre a harkály, megállva a kemény munkával bemutatkozott és beszélgetésbe elegyedett velük. Elmesélte, hogy azért veri a csőrét ilyen erősen a fába, mert a párját keresi, és ezzel tudja felhívni rá a lány figyelmét.
- Tudtátok, hogy egy másodperc alatt 20 ütést is le tudok adni, és minden ütésem sebessége 25 km/óra is lehet? Hencegett a harkály.
Ettől a naptól barátokká váltak és minden nap találkoztak.
Kopogi, ez a becsületes neve, vitte az információkat az erdőben történtekről majd megvitatták azokat. Egyik alkalommal, rossz hírrel szolgált, miszerint az erdészek ki akarják vágni a lakásukat.
Szuzy és Szendy nagyon elszomorodott ennek hallatán.
- Segíts, kérlek Kopogi, hogy megmeneküljünk. Mi tévők legyünk?
Erre a fakopáncs felkiáltott:
- Ne féljetek, míg engem láttok!
Majd elrepült az erdő közepe felé.
Kis idő elteltével egy hatalmas madár rajjal tért vissza segítségül. Jelen volt a vörösbegy, aki énekével jókedvre képes bárkit deríteni, a széncinege, aki a kakukkhoz hasonlóan utánozza nevét, csilp csalp, csalp csilp, csilp csalp . A széncinegével, akivel ősztől nyárig találkozhatunk, és nemcsak a gyönyörű külsejével hívja fel magára a figyelmet, hanem dalolása is elárulja hollétét. A szajkó, aki eldugja a makkot a földbe, gondolván az ínségesebb időkre, viszont azt nem mindig találja meg, így a sorsára hagyott magvakból fák cseperedhetnek. Rajtuk kívül még nagyon sok faj jelent meg. Minden madár a csőrében annyi zöld falevéllel érkezett, amennyit csak elbírt.
A testvérpár kikukucskált a rejtekükből, majd Szuzy elkiabálta magát:
- Ezzel mi a szándékod kedves barátunk?
Kopogi elmosolyodva válaszolt:
- Megtréfáljuk az erdészeket!
Bele is vágtak a nagy munkába. A szorgos csőrök felváltva kopácsoltak a fa törzsén Kopogi vezetésével, majd azokba szabályos módon belehelyezték a szebbnél szebb és különböző pompával ékeskedő leveleket. A munkálatok közepette egy harkály lány megpillantotta a hősként kopácsoló Kopogit és egyből beleszeretett. Innentől mindent együtt végeztek, ezzel felgyorsítva a folyamatot, hiszen az idő sürgette őket.
Az összefogás ereje megteremte gyümölcsét. A fa mintha megfiatalodott volna.
Másnap reggel az erdőművelők megjelentek fejszével és fűrésszel a kezükben, hogy eltávolítsák az öreg odvas fát.
Mikor az egyik megpillantotta felkiáltott: emberek csoda történt! Ez a fa mégis él és több féle levelet hozott, mint például a gyertyán, a kocsánytalan tölgy, a kocsányos tölgy, a juhar, a mézgás éger és még vagy 20 fajtát. Ez hihetetlen, ilyen fát még nem látott a világ! Ezt nem szabad kivágni!
Így is lett. Zarándok hellyé vált és a két kis pille otthona pedig megmenekült. Idő teltével, ahogy a levelek elkezdtek száradni, úgy fogtak össze ismét a madarak és renoválták újjá a lakásukat.
Ebből a kis meséből is látszik, hogy az összefogás ereje mi mindenre képes.