Tormási Viktória: A három boszorkány

Hol volt, hol nem volt élt a Földön három boszorkány. Ezek a boszorkányok mindegyike uralt egy-egy természeti katasztrófát. A Hőség Boszorkánya olyan tikkasztó szárazságot tudott előidézni, hogy abba minden élőlény bele olvadt. A Vihar Boszorkánya hatalmas ciklonokat és hurrikánokat gerjesztett melyek az egész világot porig rombolták. A Fagy Boszorkánya olyan dermesztő hideget varázsolt, hogy megfagyott minden mi az útjába került. Hosszú évszázadokon át bujdosott e három boszorkány a barlangjában, várva a megfelelő pillanatot hogy lecsaphassanak az emberiségre s ők uralják a földet, s eget. Szőtték alattomos tervüket, az emberek gonoszsága s kapzsisága egyre csak növelte erejüket. Egyszer csak úgy vélték már elég időt vártak, most már előbújhatnak rejtekükből és ráereszthetik hatalmukat a Földre.
- Eljött az idő nővéreim – szólalt meg a Hőség Boszorkánya – Úgy szólott a jóslat ,, akkor pusztíthatjátok el a bolygót s tehetitek sajátotokká, ha az emberek lelke pont olyan ébenfeketévé válik mint a Hold s csillagok nélküli éjszaka.
- Igazad van – helyeselt a Fagy s a Vihar Boszorkánya is
- Egy tiszta lelkű sincs, ki megakadályozna minket. Mind a saját önös érdekeikkel van elfoglalva. S a fiú kinek fagy a szíve, hőség az otthona s vihar a lelkesedése tán nem is létezik, ki megtörhetné fondorlatos varázsunkat – szólt a vihar boszorkánya.
Így is tettek hát, ahogy megegyeztek. Hatalmas pusztítást bocsájtottak a Földre. Az emberek jajveszékelve menekültek. Egymást lökdösve, eltiporva mentette mindenki a maga életét s ettől a gonoszságtól csak még jobban nőtt a boszorkányok ereje. De egyszer csak előlép egy aprócska fiúcska a sikító tömegből s a boszorkányok elébe áll. Elszántság tükröződött arcáról.
- Hát nem félsz tőlünk? – kérdezi a vihar boszorkánya
- De igen – feleli a kisfiú – nagyon félek. De azt is tudom, hogy mi keltettünk titeket életre s nekünk kell megóvni magunkat.
- Ki vagy te, hogy ily bátran mersz kiállni elénk – csodálkozik a fagy boszorkánya
- Csak egy egyszerű szegény fiúcska vagyok kinek fagy dereng szívében a sok gonoszságtól mely a világban zajlik, hőség az otthona hogy imádott Földünk egyre csak melegszik és tán nemsoká ellök magától, de vihart gerjeszt lelkesedése mert tudom hogy még nincs minden veszve és azon leszek egész életemben hogy helyrehozzuk a hibáinkat. És ti boszorkányok visszakerüljetek a barlangotokba ahonnan jöttetek. Igaz hogy kicsi vagyok, de elég egy kis ember is a nagy tettekhez. – kiált most már a fiú.
A három boszorkány úgy megrettent tőle, hogy visszaiszkolt a barlangjába s elő se merészkedett onnan még legalább száz, de talán ezer évig sem.
Mindig lesz ki elég bátor ahhoz, hogy szembe szálljon a veszéllyel. S bármilyen apró is lehet, ő nagy tetteket hajthat végre. Legyél te a hős ki elűzi a gonoszt s visszahozza a békét és jóságot.

6 - 10 évesek

Bővebben

11-14 évesek

Bővebben

15 - 18 évesek

Bővebben

+18 évesek

Bővebben