Tóth Tamara: Kicsi, a szánkó

Sok szánkó létezett a Világon. Kicsi tudta, hogy korábban az ő családjának is volt egy másik, akit kidobtak mikor őt megvették abban a hatalmas áruházban. Kicsi a garázsban lakott a polcok alatt, és minden évben, amikor a felette lévő polcra visszaköltözött Flamingós Úszógumi tudta, hogy hamarosan újra őt veszik majd elő. Egész szeptembertől másról sem tudott beszélni a többi garázs-lakónak, minthogy milyen jót fognak majd csúszkálni Pirivel meg, hogy az ő fém talpacskái vetik a legszebb szikrákat és egyébként is sokkal jobban siklik akármelyik szánkónál, akik a dombon szoktak lenni. Kérdezheted, hogy Kicsinek honnan volt egyáltalán neve, hiszen egy szánkót nem szokás elnevezni, de ő Piri szánkója volt. Piri Kicsikéje. Piri már kilenc éve a legaranyosabb kislány volt az utcában. Még akkor sem haragudott Kicsire, amikor közös balesetük alkalmával kitörött az első metszője. Piri csak akkor pityergett mikor Kicsit a garázsba tették pihenni, és fanyalogva vette magához Flamingós Úszógumit, vagy Pöttyös Labdát mert őket nem szerette úgy, nekik nevet sem adott. Ez fura melegséggel töltötte el Kicsi kis szánkószívét. Bár nem mindig tudtak együtt játszani, Piri mindig hangosan köszönt neki, hogy „Szia, Kicsikém!”, s megsimogatta ha a garázsban járt. Úgy november lehetett, amikor Kicsi már alig tudott megmaradni a helyén. - Mikor esik már le az első hó? - kérdezgette a többiektől, akik mindig csak azt felelték: - Nem tudjuk. - és ez tényleg nagyon okáig ment így. Flamingós Úszóguminak nyoma sem volt, Pöttyös Labda is kint pattogott valahol, sőt Biciklit ezer éve nem lehetett már odabent látni. Kicsi lassan elszomorodott. Nem értette, hogy Piri, az ő Pirije miért nem jön már érte, hogy aztán a Papa fényesre csiszolhassa a fém talpacskákat és kezdődhessen a móka. Kicsinek még az is megfordult szánkófejében, hogy a család talán elköltözött őt véletlenül ottfelejtették és Piri most egy ismeretlen garázsban biztosan őt keresi és pityereg. Ez annyira szörnyű gondolat volt, hogy Kicsi elhatározta, hogy valamiképpen kisiklik a garázsból. Úgy is lett. Hiába tartóztatták a többiek, mert mikor Papa legközelebb felnyitotta az ajtót, Kicsi már ki is slisszant alatta. Láss csodát tényleg nyár volt még. Úgy sütött a nap, hogy Kicsi tudta, a hó bizony szempillantás alatt olvadna el ilyen melegben. Magában azon kuncogott, hogy mennyiszer hallotta az emberektől, hogy az idő gyorsan repül erre tessék, feléjük inkább megállt. Ahogy nézelődött, egy kék ruhás nő lépdelt felé, mögötte pedig egy egészen Piri-forma lányka ugrabugrált. Kicsi szánkószíve össze-vissza kezdett verni, amikor a kislány rája ült. - Anya! Mi ez? - kérdezte. Kicsit meglepte, hogy az ő Pirije nem ismeri fel ám akkor a kék ruhás nő szólalt meg. - Tudod Kicsim, mikor akkora voltam, mint te, ő volt a kedvenc játékom. Szánkó, a hóban kell vele csúszni. - mondta, és aztán elmesélte a kislánynak, hogy milyen is volt az a hó, aminél nem volt nagyobb móka. Kicsi megértette, hogy többé nem lesz dombon lecsúszós havas tél a kék ruhás nőben pedig felismerte az ő Pirijét akinek már új Kicsikéje volt, de ezért Kicsi sosem haragudott volna rá. Az idő tehát mégiscsak nagyon el tud rohanni.

6 - 10 évesek

Bővebben

11-14 évesek

Bővebben

15 - 18 évesek

Bővebben

+18 évesek

Bővebben