Vácziné Bergendi Nikoletta: Fa Miska és a mézbogár - avagy miért fontosak a méhek

Becsületes nevem Fa Miska, amolyan erdei manóféle lennék. A környéken csak Regös Miskának emlegetnek, mert folyton mesélek. Épp egy gombán ülök, de ez ne tévesszen meg benneteket, mert általában dolgos manó vagyok. Voltam már gombapötty festegető, pitypang virág fújogató, toboznyitogató-, de a legfárasztóbb munkám a virágbeporzó munka volt. Jól hallottad kis barátom! Voltak olyan idők, amikor a mézbogarak- én így hívom a méheket- nem léteztek. Hiába nyílt száz virág, nem volt, aki beporozza őket. Ez egy kalandos történet. A nyomát a mai napig viselem, de erre még a mese folyamán visszatérek.
Mogyoróvesszőre erősített toklásszal poroztam a vadszilva virágait, amikor a rovarfestő manó megkért helyettesítsem őt, mert gondja akadt egy bebábozódott hernyóval. Miért is ne- gondoltam, úgyis majd letörtek a karjaim a beporzástól. Átvettem a festékeket, az ecsetet és rögtön munkához láttam. Hosszú sorban álltak a rovarok színre várva. Festettem pajzsbogarat, cserebogarat, aztán katicák, krumplibogarak születtek a kezem alatt. Talán a századik bogárnál eszembe jutottak szivárványfestő manó emlékeim. Ezután hársfa- tarkadíszbogarak, tölgydíszbogarak festődtek tízesével, soron kívül néhány gyurgyalagot is megfestettem. Így kerültem igazi nagy slamasztikába. A palettámról elfogytak a festékek, csak fekete maradt. Sebaj, egy valamirevaló manó megoldja. Festettem tovább a feketével és próbáltam lekenyerezni a várakozókat. A tücsök beérte egy hegedűvel, a kis szarvasbogár két szarvval, de az utolsó mindenáron színt akart. A vitánk kiélesedett, belecsípett az orromba, az rögtön háromszorosára dagadt és olyan vörös lett, mint az érett cseresznye. Honnan szerezhetnék színt- töprengtem. Eszembe jutott a vérehulló fecskefű, a nedve olyan sárga, alig lehet lemosni. Remek lesz festéknek! Munkához is láttam sietve. Virágbeporzó feladatom addig a kis fekete elégedetlenkedőre bíztam, hiszen nem maradhattam távol olyan sokáig eredeti megbízásomtól. Végül gyönyörű, divatos sárga csíkokat pingáltam rá.
- Ez a legszebb ruha mindközül! – ujjongott-, de miért vágsz ilyen savanyú képet Te Fa Miska? Minden megoldódott, nem igaz? – kérdezte tőlem új, sárgacsíkos barátom.
- Mehetek vissza beporzó manónak. A kezeim úgy sajognak tőle nap végére, sírva tudnék fakadni. Nem manónak való munka ez. - panaszkodtam.
A méhnek megesett a szíve rajtam, hálás volt új ruhája miatt, ezért átvette virágbeporzó munkámat. Szárnyaival könnyedén végezte el a rábízott feladatot. Azóta is én festem ruhájukat, ők pedig hálául beporoznak minden szál virágot. Olykor mézzel is meglepnek-, ezért hívom őket viccesen csak mézbogárnak. Vigyázzatok a méhekre barátaim, én már tudom milyen fárasztó az ő munkájuk! Nélkülük nem ehetnénk ízletes gyümölcsöket és nem illatoznának többé színpompás virágok sehol e kerek világon.
Üdvözöl benneteket a vörös orrú Fa Miska, avagy a Regös Manó.
Tölgyfasor hatos fa,
Emeleti odúja.
 
6 - 10 évesek

Bővebben

11-14 évesek

Bővebben

15 - 18 évesek

Bővebben

+18 évesek

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com