Hadnagy Ábel-Dávid: Az ellopott Illumina
Egy reggel a király kihirdette minden tartományban, hogy aki megtalálja és visszahozza az Illuminát, az megkapja a fele királyságát és a király fele vagyonát. Először is a király hadseregéből jelentkeztek mindenféle harcosok. El is mentek mind, hogy visszahozzák a Szívet, de vissza se jöttek soha. A király már-már belehalt a félelembe, amikor a királyfiúk elmondták apjuknak, hogy ők is kipróbálják magukat a ,,nagyszabású életben,, A király kérlelte őket, hogy maradjanak, de hiába. A három királyfiú másnapra összepakoltak maguknak ezt-azt, felnyergelték a lovaikat és már ott se voltak. Az egész királyságban híre ment, hogy a király fiúk is megpróbálják visszaszerezni az Illuminát, és ahol elhaladtak, a nép ujjongva fogadta őket.
Már vagy egy hete mendegéltek, amikor egy elágazáshoz értek. Elhatározták, hogy a legkisebb királyfiú a középső, a legidősebb fivér fog a bal oldali, a középső testvér pedig a jobb oldali úton fog menni. El is indult a Kis Királyfi a középső úton. Megy-mendegél egyszer csak azon kapja magát, hogy beesteledett. Jó lenne megszállni valahol, gondolja. Amint kimondja, a távolban fényt vesz észre. Közelebb megy a fény forrásához, hát látja, egy kis házikóból jön a fény. Benyit a házba és lát egy öregapót.
- Adjon Isten! – köszönt Álmos, mert így hívták a királyfiút – Álmos vagyok!
- Szervusz fiam! Janó vagyok. – mondta az öregapó – Álmos vagy? Akkor feküdj le!
- Nem vagyok álmos, csak az a nevem.
- Persze…gondolhattam volna – dörmögte Janó – Mit szeretnél Mákos Álmos?
- Kérem ne szólítson Mákosnak, nem szeretem a mákot.
- Rendben van…..Káros Álmos!
- Mindegy…szeretnék szállást kérni. Van szabad ágy?
- Szállást tudok adni, viszont csak egy ágy van, de ha akarod, akkor szorítok helyet neked is kedves álmos Álmos, mert ahogy nézem tényleg fáradt vagy!
- Ööö…köszönöm, inkább alszom a földön. -mondta Álmos és elővette a maradék ételét, de Janó megszólította.
- Éhes vagy? Adok én ételt! Az van bőven. Mit kérsz? Van lekvár, ribizli, málna, méz és maradt egy kis őz hús is.
- Egy kis lekvárt elfogadnék, csak nincs kenyerem.
-Óóó, azt megoldhatjuk könnyen. – és bement egy mellékhelyiségbe. Pár perccel később egy furcsa abrosz-szerűséggel tért vissza.
- Ez meg micsoda? – kérdezte.
- Ez kérem a kenyértermő abroszka. – mondta, letette az asztalra, az egyik zsebéből – mert volt vagy száz - előhúzott egy jó nagy követ, amit becsomagolt az abroszba, megforgatta háromszor, majd azt kiáltotta: ,,Magasságos égi szellemek Ura, adj kenyeret!,,. A fiú nagy csodálkozására villámlott egyet, és amikor Janó kibontotta a ,,csomagot,, a kő mellett ott feküdt egy egész kenyér. Megvacsoráztak és Álmos úgy elaludt, hogy másnap délig fel sem kelt.
Reggel Álmos megkérdezte Janót, hogy nem látta volna az Ezeréves Öregbanyát errefelé egy kis méretű kaviccsal repülni, amire az öreg ezt válaszolta:
- Én bizony nem láttam, viszont ismerem a királyságod történetét és szeretném, ha újra boldog lenne Boldi.
- Milyen Boldi?
- Óóó…hát Boldizsár, mert úgy hívják apádat nem?
- De, de honnan tudja?
- Régen, amikor még én is fiatal voltam, együtt vadásztuk a vadakat az erdőben. Az édesapád akkoriban még nagy csibész volt. Nem mesélte?
- Szóval maga Mr. Kákalag?
- Az a becenevem volt, de én vagyok. És mesélt, hogy neki mi volt a beceneve?
- Igen! Úgy emlékszem, hogy ő volt Mr. BB, azaz Boldi Bandavezér!
- Igen. Azok voltak a szép idők. Na de most menj és vidd magaddal a kenyértermő abroszkát! Szerezd meg amit keresel! Nem messze innen van egy óriási vár, az ott lakók talán látták a Banyát.
- Nagyon szépen köszönöm!
- Én köszönöm, hogy meglátogattál! Ég áldjon Álmos királyfi! – kiáltotta Janó Álmosnak, aki zsebre tette a kenyértermő abroszkát és elindult, hogy a várat megtalálja.
Két óra séta után végül rátalált a keresett várra, ami meglepő módon nem volt sokkal nagyobb, mint egy nagy ház, de a falai akkorák voltak, mint az otthonát körülvevő falak kétszerese. A királyfi odament a vaskapuhoz, de be sem kopogott, mert az egyből kinyílt. Ekkor még nagyobb csodálkozás érte, mivel a tér, ami belül volt elképesztően óriási volt. Álmos úgy érezte magát, mintha az otthonának a százszorosát látta volna. Nem értette, hogy lehet ez, de nem kellet sokat gondolkoznia, mivel egy óriási harcos – az ég tudja, hogy került oda – megszólította.
- Miért jöttél, királyfi? – a hangja mélyebb volt az apja hangjánál is.
- Azt hallottam, tudtok valamit az Ezeréves Banyáról.
- Tudunk, természetesen segítünk is, de el kell végezned egy kis munkát.
- Mi lenne az?
- Estig szedjél a réten száz kosár gyógynövényt a mágusunknak.
- Rendben, meg lesz. – a királyfi neki is fogott, estig szedett is százegy kosárnyi gyógynövényt. Odament a harcoshoz, és megmutatta a munkáját. Ő nagyon csodálkozott, de ezt mondta:
- Rendben van, teljesítetted a feladatot, de teljesítened kell még valamit.
- Mi lenne az?
- A gyógynövényekből főzz reggelig száz bájitalt. Egy kosár növény elég egy bájitalhoz és meg kell fejj száz mágikus tejű tehenet, majd a növényeket bele kell tenned a tejbe. Így készül egy bájital. – mondta a harcos. Álmos nem tudta, hogy fogja ezt mind megcsinálni, de nekifogott. Fejte a teheneket, palackokba töltötte a tejet, majd hozzáadta a gyógynövényeket, azután ismét fejte a teheneket, majd a tejet palackokba töltötte és így tovább. Az éjjel közepén, amikor már a nagyrésze készen volt felnézett az égre, hogy megpihenjen, elővette a kenyértermő abroszkát, becsomagolta a követ, háromszor megforgatta, és ezt mondta:
- Magasságos égi szellemek Ura, adj kenyeret! – ahogy mindig, most is megjelent a kenyér. Elmajszolta, majd újult erővel folytatta a munkát. Amikor végre kész lett – gondolta nem lehet baj belőle – és egy bájitalt a hátizsákjába tett.
Reggel jött a harcos, megdicsérte a munkáját, és ezt mondta:
- Szépen dolgoztál, most megérdemled a segítséget, de előbb a bájitalokat hordd le a pincébe. – Álmos azt gondolta, hogy megérdemelné már a pihenést, de kitartóan elkezdte lehordani a bájitalokat. Amikor ezzel is végzett, a harcos végre megkegyelmezett neki, azaz elvitte a vár egyik leg elrejtettebb részébe, a mágushoz.
- Adj Isten, felséges mágus! – köszöntötte Álmos.
- Szervusz édesfiam! Hallottam híredet, és azt is, hogy milyen kitartóan dolgoztál. Megérdemled a segítségemet. Az Ezeréves Öregbanya Csak ezer mérföldre lakik innen. Tessék, vedd ezt a kardot. Ez a kard egy olyan kard, hogyha kihúzod a hüvelyből, akkor olyan bátorságra és erőre teszel szert, amilyennel ember nem rendelkezik, de csak akkor használhatod, amikor már az Öregbanyával harcolsz!
- Nagyon szépen köszönöm, de most már megyek, mert nagyon sietek! – köszönt el Álmos.
Már vagy egy hónapja mendegélt, amikor három sárkánnyal találkozott, akik tüzet okádtak, és verekedtek.
- Miért verekedtek? – ment oda és kérdezte a királyfiú.
- Azért verekedünk, mert nem tudjuk eldönteni, hogy ki házasodjon először.
- Óóó…csak ez a baj? Hát tudok én segíteni! Reggelre készítsetek nekem egy mellvértet pár pikkelyből, lehessen vele utazni a térben, és akié a legjobb lesz, az fog házasodni! – jelentette ki Álmos királyfi.
Reggel hozták is a mellvérteket az első kettőt felpróbálta, de nem működtek. Kijelentette, hogy a legfiatalabb sárkány fog házasodni, mivel ő készítette a harmadik mellvértet. Azt felvette és arra koncentrált, hogy legyen az Ezeréves Banyánál. Csodák csodájára egy hatalmas és sötét palota előtt termett. Bement a kastélyba, de vagy egymilliárd szobát látott. Már vagy három órája bolyongott, amikor meglátott egy óriási termet, aminek a végében ott ült az Ezeréves Öregbanya. Odament hozzá, de az rátámadt. Alig tudta kikapni a kardot a hüvelyéből, de ahogy mondta a mágus, óriási bátorságot és erőt érzett. Harcba szállt a Banya ellen. Ütött, de az kivédte. Most a banya ütött és eltalálta Álmost, de csodák csodájára a mellvért állta az ütést. Újult erővel támadta meg a Banyát, és sikerült is a földre küldenie, de a banya rádobott egy italt, amitől olyan fájdalmat érzett, amilyet még soha. Már majdnem feladta a harcot, amikor eszébe jutott a bájital, amit még a várban tett el. Valahogy odakúszott a táskájához, elővette az italt, de a Banya támadt. Eltért az ütéstől és megitta a bájitalt. Azonnal elmúlt a fájdalma és amint támadt a banya, beleszúrta a kardját a mellkasába. Az Ezeréves Öregbanya holtan esett össze. A királyfi megkönnyebbült és elindult, hogy megkeresse az Illuminát. Pár perc alatt rátalált, és el akarta venni, de valami mágikus, láthatatlan pajzsba ütközött. Próbálta az öklével, próbálta a karddal kiütni, de nem sikerült. Rájött, hogy fel kell áldoznia valamit, így hát fogta a Kenyértermő abroszkát és a kardot, aztán teljes erejéből nekinyomta azokat a falnak. Ez hatott. Gyorsan elvette a követ, azután az otthonára koncentrált, és pár másodperc alatt már ott is termett. Megmutatta apjának és testvéreinek a követ, akik megörültek, és az öregkirály kigyógyult a betegségből.
Azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak.
2022.03.14.