Horváth Lilla: Malackaland

Egyszer volt, hol nem volt egy picurka tengerimalac, Folti. Egy napon nem tudni hogyan, eltévedt. Ahogy kereste az utat, találkozott egy fekete bozontos malackával. Folti nagyon izgatott lett. Az ismeretlen szólalt meg először.
– Szia, én Bozi vagyok. Téged, hogy hívnak?
– Foltinak, válaszolta izgatottan.
– Megyünk együtt Folti? Kérdezte Bozi barátságosan.
– Igen, boldogan, bólogatott a kis malacka.
Így most már együtt mendegéltek árkon bokron keresztül. Egy idő után, mivel minden ételüket megették, szörnyen éhesek lettek. Gyorsan szedték lábacskáikat, amikor egy kunyhót láttak meg.
Elindultak a ház felé, remélve, hogy találnak valami harapnivalót. Folti bekopogtatott, de senki nem nyitott ajtót.
– Talán nem hallották, mondta Bozi.
A kismalac még egyszer kopogtatott. Sikerült! Az ajtó kinyílt és egy kislány állt az ajtóban. Kedvesnek tűnt. Körbenézett, de nem vette észre őket. Gyorsan besurrantak a lábai között. Ám ekkor egy sötét óriást pillantottak meg, ami ijesztően közeledett feléjük. Rémülten rohantak búvóhelyet keresni. Egy szekrény alatt lapultak meg.
– Ez meleg helyzet volt, suttogta Bozi remegő bajusszal.
Ahogy kimerészkedtek búvóhelyükről, egy magas lépcsőt láttak meg maguk előtt.
– Fent talán találunk valamit, próbáljunk meg felmászni, szólt Bozi.
Folti óvatosan lépkedett, de nem jutott fel.
– Túl rövidek a lábaim, nem érem fel a lépcsőfokokat, nyögte fáradtan a kismalac.
Barátja gyorsan segítségére sietett és tolni kezdte. Együtt sikerült feljutniuk. A kislány szobájába mentek be. Egy ágyat láttak meg először. Mellette játékok hevertek. Bozi felnézett és a magas polcon egy uborkát pillantott meg. Azonnal mászni kezdett. Körmeivel próbált kapaszkodni, de a felénél nagyon elfáradt. Együtt, egymást segítve végül a tetejére értek a polcnak. Folti mancsával elérte az uborkát és az ágyra lökte. A két jó barát lemászott és az ágyra huppant. Bozi az ubi elejét, Folti a végét kezdte enni, de egy falatot sem tudtak lerágni belőle. Sajnos ez csak egy játék uborka volt. Erre hamar rájöttek ők is. Csalódottan ugrottak le az ágyról és lebucskáztak a lépcsőn. Micsoda szerencse, az ajtó tárva nyitva! Gyorsan rohantak a szabadba. Éhesen baktattak tovább, amikor hirtelen két óriási kéz nyúlt feléjük. Hiába próbáltak elmenekülni, nem volt esélyük. A kislány volt az, aki újra a házba vitte, és kedvesen paprikával kínálta őket. Egy ketrecbe kerültek, ahol nyugodtan megeszegethették paprikájukat. Lassan megnyugodtak.
– Jó volt együtt kalandozni, szólalt meg Bozi.
– Szerintem is, értett egyet Folti is.
Mindketten érezték, hogy most már jó helyen vannak. És, hogy ki volt az a sötét óriás akitől megrémültek a házban? Csak a kislány árnyéka volt amitől megijedt a két jó barát.
A kaland véget ért, a kismalac és bozontos társa boldogan éldegélt kis gazdájával hosszú éveken át.
 

Bp., 2022.01.23.
 
Horváth Lilla: Malackaland Horváth Lilla: Malackaland
1_Mierlut Larisa_Malackaland 1_Mierlut Larisa_Malackaland
1_Konrad Petra_Malackaland 1_Konrad Petra_Malackaland
1_Ivan Jazmin_Malackaland 1_Ivan Jazmin_Malackaland
1_Csilik Roland_Malackaland 1_Csilik Roland_Malackaland
1_Andor_Bulcsu_Folti eltevedt 1_Andor_Bulcsu_Folti eltevedt
6 - 10 évesek

Bővebben

11 - 14 évesek

Bővebben

15 - 18 évesek

Bővebben

+18 évesek

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com