Kolozsvári diák lettem

A szegedi egyetem régóta kapcsolatban áll a kolozsvári egyetemmel, évek óta szerveznek áthallgatásokat az egyetemistáknak. Az egyetemek Erasmus+ program keretén belül is várják egymás hallgatóit. Szegedről az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat, Kolozsvárról pedig a Kolozsvári Magyar Diákszövetség volt a főszervező.
Kolozsvárról a legtöbb embernek a főtéren álló Mátyás-szoborcsoport jut az eszébe. Én viszont kezdem azt hinni, ahová megyek, ott a nevezetességeket biztosan felújítják. A háttérben álló Szent Mihály-templom is körbe volt állványozva, így nem tudtunk bemenni sem. Ráadásul a karácsonyi vásár keretében jégkorcsolya pályát építettek a szobor köré, tehát ezt sem tudtam közelebbről megnézni.
A város 1882. évi határozata alapján hozta létre a ú.n. Mátyás-szoborbizottságot, és komoly összeggel szoboralapot képezett a megvalósításra. 1893-ban, amikorra a közadakozásból már 200.000 korona összegyűlt, nyílt pályázatot hirdettek, melyen csak hazai szobrászok indulhattak és kikötésként meghatározták, hogy az emlékmű lovas szobor legyen. Az 1900-as párizsi világkiállításon aranyéremmel díjazott bronzból készült szoborcsoportot Fadrusz János a budai Naphegyen álló műtermében kezdte elkészíteni. A 17 darabból álló, 18.815 kg súlyú szobrot vasúton szállították Kolozsvárra és 1902. október 12-én avatták fel.
 
A főtértől nem messze található Hunyadi Mátyás szülőháza. Ez Kolozsvár legrégebbi emeletes háza. Az emléktábla szerint 1443. március 27-én itt született Mátyás király, valójában azonban február 23-ra datáljuk eme jeles eseményt. Az épület sorsa meglehetősen kalandosra kerekedett: közel 250 évig (kis átalakításokkal) megmaradt eredeti állapotában, majd nagyjából sorsára hagyták. Volt itt katonakórház, fogolyszállás, terménytároló. I. Ferenc József császár adományából építették újjá, és 1889-ben emléktáblát helyeztek el rajta.  Innentől békésebb idők következtek.  Az épületben jelenleg az egyetem művészei karának óráit tartják. A látogatók a délelőtt folyamán tekinthetik meg az épületet, ám csak a bejárati folyosóig mehetnek. Mára valóságos zarándokhellyé nőtte ki magát a magyar turisták körében. Vele szemben áll Bocskai István fejedelem szülőháza.


A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legrégebbi állandó magyar társulat. Ott tartózkodásunk idején kezdődött meg az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál, melynek kétévente ez a színház ad otthont.
Az első magyar hivatásos színtársulatot 1792-ben alakították meg. Ekkor még nem volt állandó színházépület, de gyorsan kerítettek színjátszásra alkalmas helyet. Farkas utca Színházként üzemelt a leghosszabb ideig, ez volt a magyarok első kőszínháza.  Az 1919-s trianoni békeszerződés aláírását követően kapta a magyar társulat ezt a sétatéren álló épületet, s azóta kis megszakítással ebben működött tovább. A Sétatéri Színház épületét 1909-1910 között emelték, és 1960 körül modernizálták.


Ezt a fotót a Virág utcában készítettem. Az ilyen és ehhez hasonló kis utcák szövik át a város központját. Több helyen megőrizték a macskaköveket, a Karolina-téren is látható. Én nagyon szeretem ezeket az eldugottnak tűnő kis utcácskákat, szerintem nagyon hangulatosak.
Ebben az utcában található a Bulgakov Café. Nemcsak étteremként, hanem irodalmi kávéházként és buli helyként is üzemel. Ráadásul a pincérek magyarok, így könnyen megértettük magunkat. Megkóstoltunk egy tipikus román ételt, a mics-et. Marha-, sertés- és birkahús keverékéből készítik, fokhagymával és fekete borssal fűszerezik, majd grillen sütik meg. Mustárral és szálaskrumplival tálalták. Isteni finom volt. 
Ez alatt a pár nap alatt több kocsmában is megfordultunk. Az Insomnia nevű hely az egyik legnépszerűbb, ahol a vendégek és a dolgozók mind magyarul beszélnek. Hétfő este ellenére is tömve volt a hely, ami igazából egy lakásból lett kialakítva.
Nem pont ebben az utcában, de a közelben van a Samsara teaház, ahol nagyon finom teát főztek. A vendégeknek érkezéskor le kell venniük a cipőiket, és keleti szokás szerint a földön ülve kell elfogyasztaniuk rendelésüket.
 
A kolozsváriaknak saját Central Parkjuk van. Magyarul Sétatérnek nevezik, számomra a budapesti Városligethez hasonlít. A közepén álló épület ma étteremként működik, az előtte fekvő tóban kacsák úszkálnak, jó időben pedig csónakázni lehet – mondom, hogy tiszta Városliget.
A park környezetében több világító műalkotás tűnik fel. A hídra a hiányzol szót írták románul. Ennek a modern művészet egyik legfőbb célja, hogy a látogatók lefotózzák, és a képet kitegyék közösségi oldalaikra. Így vigyék hírét a városnak. Mindemellett nagyon látványos is, különösen éjjel. 




Elutazásunk előtt kapcsolták fel a karácsonyi világítást Kolozsvár főterén. Ezzel együtt megnyílt az adventi vásár is. Szép búcsú volt a várostól.

Csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy annak ellenére, hogy áthallgatni érkeztem a városba, egy órát sem tudtam elcsípnem. Először a tömegközlekedéssel bénáztam, és jelentős késéssel érkeztem meg. Ráadásul azt sem tudtam, hogy az egyetemen belül merre kell keresni a termünket, így elengedtem ezt az órát. Később derült ki, hogy egy teljesen más előadást tartottak meg ebben az időpontban, így nagy szerencse, hogy nem zavartam meg a tanárt és a hallgatóságot. Másnap már kaptam kísérőt is, hogy biztosan odataláljak :) így a termet sikerült is időben felderíteni. Ám e helyett az óra helyett is mást tartottak, így továbbálltunk. Harmadjára már gondolkodóba estem, hogy a szűkre szabott időkeretet az egyetem épületében újabb bolyongással töltsem-e, de inkább nem próbálkoztam, és mentem tovább várost nézni.

Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com