Balla Edina: A nagy tévedés
Egyik nap egyszer csak felkerekedett és elindult a legjobb barátjával világot járni. Ezért megkérte a nagymamáját, hogy süssön neki hamuban sült pogácsát.
- Minek az neked Seldonkám?
- Hát tudod mamikám, ki szeretném próbálni, hogy mennyit vagyok képes gyalogolni.
- Te fiatal és mozgékony vagy, én pedig már idős és nem tudnék annyit menni, mint te.
- De hát Mami! Neked nem is kell jönnöd, majd elkísér Bikfic! Na, megyek, mert még össze kell pakolnom, ami nem kis meló egy ilyen kicsi sünikének, mint amilyen én vagyok!
Azzal otthagyta nagyiját és igyekezve a szobájába sietett. Ott gyorsan összeszedte a focilabdáját, egy pár használt zokniját, kabátkáját és mindent egy kis batyuba csomagolt, amit rákötött egy erős bot végére, s azzal útnak indult. De mielőtt elment volna, kiszaladt a konyhába a pogácsájáért és egy kis nasiért, hiszen édesszájú volt. Elköszönt a nagymamájától és nagypapájától és már itt sem volt. Elszaladt volna a barátjáért, de félúton megpillantották egymást és már nem tudtak megállni, így hát egymásba futva elestek, s ezen jót derültek. Igazából nem tudták merre induljanak, merre van a világ vége, hiszen az ő kis falujukon kívüli világban még nem jártak soha, ezért az előttük lévő kacskaringós ösvényen állapodott meg tekintetük, mert ez érdekesebbnek bizonyult, mint a többi. Annyira élvezték a világ végére menést, hogy egész úton azt tervezték, mit fognak ott csinálni, ha megérkeznek. Seldon gondolatai már az evésen és a játékon jártak, Bikficé pedig a sajtos pogácsán, amit otthon süt az édesanyja, és amiből ő most nem ehet. Mire feleszméltek, a nap már magasan járt az égbolton, amikor útba ejtettek egy röpke kis pihenőt.
- Te Bikfic! Te mit hoztál tízóraira?
- Hát, hoztam egy almát, mert anya rám parancsolt, hogy ma egyet meg kell ennünk, úgyhogy hoztam neked is, egy süti darabot, hogy valami finomat is egyek és kis pogácsát. Te?
- Hát hallod, én is pogácsát hoztam, meg egy jó nagy szendvicset, amiben van saláta, sajt, retek és egy kis uborka.
Miután megtöltötték kis bendőjüket, útnak indultak, hiszen hosszú út várt még rájuk. Estefelé azon gondolkodtak, hogy szállást keresnek, amikor bikficnek eszébe jutott valami. Mégpedig az, hogy hozott egy kis sátrat, amiben kényelmesen el tudnak férni. Ennek nagyon megörültek.
-Gyorsan állítsuk fel, mert hamarosan sötét lesz és úgy nem fogunk látni semmit – mondta Seldon. Mire az alvásra került a sor, bedőltek a sátorkába és reggelig fel sem ébredtek.
Kipihenten ébredtek, de akkorra már a nap magasan járt az ég felett.
- Jaj, Bikfic! Hát már régen úton kéne lennünk!
- Egyet se félj Seldon! Odaérünk, csak nyugodj meg.
Felkeltek, összeszedték a sátorfájukat, és útnak indultak. Az út vége felé közeledve láttak egy apró kis házikót. Ahogy egyre közelebb értek hozzá, megpillantottak egy idős nénit, aki éppen mosott. Kedvesen és illedelmesen köszöntötték.
- Szervusztok, gyerekek! Ti kik vagytok, és honnan jöttetek?
- Engem Seldonnak hívnak, ő pedig a barátom, Bikfic. Felfedező útra indultunk, hogy megnézzük a nagyvilágot, csak útközben eltévedtünk. Nem is tudjuk igazán, hogy mit is keresünk, és hová szeretnénk menni.
- Kérhetnénk egy éjszakára szállást?
- Persze kicsikék! Máris bemegyünk és megvetjük az ágyatokat.
- Nagyon szépen köszönjük!
- Szívesen.
Azzal bementek, ágyat vetettek, észre sem vették, és mér be is esteledett. Lefürödtek, ágyba bújtak, de egyikőjük sem bírta álomra hajtani a fejét.
- Bikfic figyelj! Szerintem már nem is annyira jó ötlet ez a felfedezőtúra. Haza kéne mennünk. Szerinted?
- Szerintem is az lenne a legjobb. Holnap reggel felkelünk, és indulunk haza kicsit gyorsabb tempóban.
- Rendben, de most aludjunk!
Reggel első dolguk volt megköszönni a vendéglátást, és el is indultak haza. Otthon már nagyon aggódtak értük, hiszen mind a kettejüknek csak ez a kis kirándulás járt az eszében és el is felejtettek elköszönni.
Hazaértek, és bocsánatot kértek, amiért ilyen hirtelen és szervezetlenül nekivágtak ennek a kalandnak. A szüleik megbocsájtottak nekik, és megígérték, hogy majd egyszer elmennek erre a túrára közösen.
A kis pernahajderek tanultak hibáikból.