Barócsi Janka: A táltos királyfi

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy boszorkány. Ez a boszorkány nagyon megharagudott Meseország lakóira, mert mindig ő járt pórul. Főleg a táltos paripára, mivel az mindig lenyihogta.
Egy nap elhatározta, hogy elvarázsolja ellenségeit. Neki is látott gonosz tervének. Egész álló nap kotyvasztott. Baljós sistergés, bugyborékolás hallatszódott boszorkánykonyhája ajtaja mögül, mígnem végre elkészült. Elmondta a varázsigét: „Bódulat és fordulat, békacomb és kurkuma! Lóból lesz a lovasa, a sárkányból király leánya, óriás Üveghegyből kicsiny üvegpohárka!”
Abban a szempillantásban úgy megremegett a föld, hogy az imént említett lovag majd’ leesett lova hátáról… de talán jobb is lett volna így, mivel kénytelen volt négykézlábra ereszkedni, hű paripájának pedig két lábra állni a varázslattól. Ugyanis a mesében minden szereplő egyszerűen kicserélődött.
- Táltos, de megemberesedtél!- mondta a lóvá tett királyfi.
- Édes gazdám! Mi történt veled? – nyerítette bamba szemét düllesztve a herceggé lett táltos.
Mit volt mit tenni, így, szerepet cserélve vágtak neki az útnak, hogy megmentsék a királykisasszonyt. Mentek, mendegéltek az üvegpohárkává változott Üveghegyen, a pocsolyává varázsolt Óperenciás-tengeren, míg végül elérték a tornyot. Amíg a királyfi (ló képében) felbaktatott a lépcsőkön, addig Táltos, az igazi paripa várta őt a földszinten.
Az úrfi felért a legmagasabb szobába. Az alvó, szépséges királylány viszont hirtelen fölébredt és lángok csaptak elő szépséges ajkai közül. Szeme vörösben forgott, akár az izzó parázs. A herceg bizony olyan gyorsan szedte a lábát visszafelé, amilyen sebesen jött felfelé. A királylánnyá változtatott sárkány pedig a nyomába eredt.
Odalent a ló felpattant a királyfi hátára és elvágtattak a sárkány barlangja felé. Odabentről keserves sírás hallatszódott. A sárkánnyá vált királyleány csak zokogott és zokogott. A táltos paripa beóvakodott az odúba. A fenevadnak látszó hercegkisasszony észrevette a lovat. Már tudta, az is el van átkozva, akárcsak ő.
A mén megszólította a félelmetes gyíkot:
- Miért sírsz olyan keservesen?
- Azért sírok kedves táltos, mert engem elvarázsoltak. Tudom, hogy te királyfi vagy. Én királylány vagyok s csak akkor törhet meg a varázs, ha idehozod az igazi sárkányt- azzal a herceg kezébe(vagy is patájába) nyomott egy arany kötőféket – Ha ezt a sárkány nyakába teszed, az azon nyomban megszelídül.
Azzal a paripa elvágtatott. Újfent felkaptatott a toronyba. A királykisasszony elkezdett tüzet okádni, de az ifjúnak is helyén volt az esze. Nem rémült meg, hanem rögvest a hamis hercegnő nyakába vágta a kantárt, mire az hirtelenjében kezes báránnyá vált.
A ló elvezette a lányt a barlanghoz, s amint beléptek oda, csodák csodájára minden visszaváltozott a régire. A herceg és a táltos sem maradt ám úgy, ők is visszanyerték eredeti alakjukat, akárcsak az Üveghegy, az Óperenciás-tenger, meg minden a világon.
Aztán boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com