Cenkvári Kiara Anita: Panni és Pötyi találkozása

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer valahol egy kislány, Panni. Egy kellemes kora nyári nap délutánján kint játszott a házuk mögötti réten. Mikor megunta a labdázást, gondolt egyet és virágot szedett. Tulipánt, pipacsot, margarétát és liliomot. Gondolta szép csokrot köt ezekből a tarka virágokból és kedveskedik az anyukájának. Hirtelen meglátott egy kiskutyát, amelyik az egyik bokor tövében feküdt, meg volt sérülve a bal első mancsa. Panni rögtön odament hozzá, felvette, megsimogatta. Hazavitte, hogy elássa a sérült mancsot. A kis fekete pöttyös kutya nagyon meg volt rémülve, de amikor a kislány egy tálka tejet rakott le elé, nagyon megörült és mohón lefetyelte. Panni csak nézte-nézte, aztán így szólt:
- Mivel ilyen pöttyös vagy, Pötyinek foglak hívni, jó?
A kiskutya hangosan vakkantott egyet, mintha csak azt mondaná:
- Igen!
Erre Panni felnevetett. Puha rongyokat rakott egy kosárba, így készített ágyat Pötyinek. Az ágy mellé készített egy-egy tálkában enni és innivalót új barátja számára. Hirtelen megjelent Panni édesapja.
- Kicsim, kié ez a kiskutya?
- Hát… Én találtam, sérült volt a mancsa, hazahoztam és meggyógyítottam. Már enni is adtam neki. – mondta. – Apa, megtarthatom?
- Kislányom, egy kiskutya nagy felelősség!
- Igen, tudom. De majd én gondozom Pötyit!
- Már neve is van ? Na jó, rendben, megtarthatod!
- Köszönöm, apa! Ígérem, minden rendben lesz!
- Igazán szép nevet választottál neki, illik hozzá. – mondta az apa és megsimogatta a kutyus fejét.
Pötyi vakkantott egyet.
- Most már mindig velem fogsz maradni! – mondta Panni boldogan Pötyinek.
Így is történt, így lett Pötyinek családja, Panninak kutyája. Sok boldog napot töltött együtt ezután a két jó barát.
6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com