Csiba Ágota: Emlékek

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Brigitta nevű kislány.
Egy ideje már győzködte szüleit, hogy hozzanak a házba egy kiscicát, mire beleegyeztek. A lány egy brit rövidszőrű, fajtiszta, gyönyörű, szürke kismacskát kapott. Brigitta úgy vélte, az állat szőre nem szürke, hanem ezüst. Volt benne valami… A kislány mindenre megtanította Délceg herceget, (mert így nevezte el a kis teremtést) amit ő tudott. Így fél év után a kismacska mindent úgy csinált, ahogy a gazdája. Egy ágyban aludtak. Ha a kislány fordult, ő is. Ugyanakkor keltek. Reggelenként Brigitta imbolyogva lecsoszogott a lépcsőn, Délceg herceg ugyanígy tett (már amennyire ez négy lábon lehetséges). Amikor a lány a cicát arra akarta tanítani, hogyan egyen az asztalnál, azt azért a szülei már nem engedték. Gazdi és macskája délutánonként együtt tanult. Egy szép napon Brigitta barátnője elment megnézni Délceg herceget.
- Én mondtam, hogy legyél kitartó és ez lett az eredménye, egy brit rövidszőrű! Igazam volt!
- Tudom, olyan jó!
És olyan dolgot tettek, amit a kiscica még soha nem látott. Nagy lendülettel összecsapták a mancsaikat, úgy néztek ki, mint egy kapu.
Hamarosan elérkezett Brigitta születésnapja. Nagyon jól érezte magát a családjával és azokat az ajándékokat kapta, amikre vágyott. Délceg herceg látva az ünnepelt örömét, jelezte, hogy ha Brigi is úgy gondolja, összecsaphatnák a mancsukat. A cica is kinyújtott ujjakkal tette ezt, aminek eredménye néhány nem túl mély seb lett a kislány tenyerén. A kinyújtott ujj pedig nem mást takar, mint hogy kiengedte a karmait. Brigitta elszomorodott, mert addig ez volt a legjobb szülinapja. Az évek során ez még háromszor ismétlődött meg. Az utolsó pont a nyári tábor előtt egy nappal. Ez volt a lány első tábora. Ugyanakkor még soha nem volt ilyen sokáig távol Délceg hercegtől. Egy hét az hosszú idő, de azért elment a táborba. Teltek-múltak a napok, Brigi csomagolni kezdett. Ezalatt Délceg herceg átkutatta a ház minden zeg-zugát, már századjára, s megértette: a kislánynak nem tetszett a mancs-összecsapás, ezért otthagyta őt egyedül. Így már nem volt értelme az életének. Onnantól kezdve nem evett, nem ivott, az éjszaka nem aludt egy szemhunyásnyit sem. Másnap reggel lekucorodott a kanapéra.
Brigit apukája egy óra tájban hozta haza. A kislány berontott a házba, ledobta táskáit, csomagjait, becsörtetett a konyhába, ahol édesanyja az ebédet főzte, s csak ennyit kérdezett:
- Hol van Délceg herceg?
- A nappaliban. Alszik.
A kislány bekukkantott az imént említett szobába… s tényleg ott aludt a kis drága… De várjunk csak… Nem emelkedett a kis horpasza. Belehalt a bánatba, hogy otthagyta őt a gazdija.
Sok-sok év elteltével Brigitta és Délceg herceg újra találkoztak a Mennyországban.
- Délceg herceg!
- Én vagyok az, kisgazdám!
- Jaj, de örülök, hogy látlak! – s megölelte a kis állatot. – De miért nem jöttél vissza?
- Én ezt akartam, de Isten azt mondta, felesleges, mert úgyis mindjárt itt leszel. Megijedtem, hogy akkor ilyen rövid ideig fogsz élni, de a Mennyek Atyja elmagyarázta, hogy kicsit nagy az időeltolódás a Mennyország és a Föld között.
- Értem, és mondd csak, miért martál bele a tenyerembe háromszor is?
- Tudod, én először ilyet úgy láttam, hogy te meg a barátnőd összecsaptátok a mancsotokat és közben nagyon örültetek valaminek. Tehát én azt hittem, hogy ezzel a dologgal az örök emlékeket szokás megpecsételni. És mivel ti nyújtott ujjal tettétek, hát én is kieresztettem a karmaimat. Arra csak utólag jöttem rá, hogy neked az fájt, de ne haragudj, nagyon sajnálom.
- Ó, de kis cuki vagy! Semmi baj, te drágaság. Gyere, hadd öleljelek meg!
- Rendben.
- Pacsit?
6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com