Fügedi Ildikó: Mindenki kedvence

Nem is tudom mikor volt, vagy, hogy igaz volt-e, engem egyszer mint kis facsemetét, valaha elültettek, de az is lehet, hogy egy madár csőréből estem ki. Növekedtem-növekedtem, addig, amíg óriássá nem váltam. Sok-sok lábam a földben szerteszét gyökerezik, tartják erős, vaskos testemet, koronám az égig ér, szerteágazó kezeimen a legszebb diók csüngenek.
Az évek hosszú sora alatt a gyerekek kedvencévé váltam. Nyáron, amikor hőség van, mindannyian jót hűsölnek terebélyes, nagy leveleim alatt. Szívesen hallgatom nevetgéléseiket, viccelődéseiket. Mindig jót mosolygok, amikor egy tollaslabda vagy egy frizbi fennakad rajtam, és vastag derekamat átölelve próbálnak felkapaszkodni rám.
Reggel, amikor ébredek, a sugárzó napfény megcsillan ágaimon, és mindig az jut eszembe, hogy ma is egy gyönyörű napra ébredtem. Körbenézek, lenyűgöz otthonom szépsége. Hallom a többi testvérem szuszogását, szívük dobbanását, ahogy ébredeznek és vidáman integetnek nekem és egymásnak. Újra és újra rácsodálkozom a fények játékára, ahogy az ágaim és leveleim között cikáznak. De legizgalmasabbnak azt tartom, amikor hallom az esőcseppek zenéjét, ahogy egyik levélről a másikra gurulnak, s egy igazi zenekar kel életre. Ilyenkor a frizurám megtisztul, még zöldebben csillog, testem felfrissül, új erőre kap.
Nemcsak a gyerekek a barátaim, hanem az erdő-mező minden lakója. Két feketerigó barátom minden évben ágaimon pihen, és kicsinyeiket nevelgetik. Egy szorgos hangyacsalád újra- és újra megcsiklandozza testemet kis lábaikkal, amikor végigmasíroznak rajtam.
De a legjobb barátom Sün Sára, aki naponta elnyargal előttem, és akivel mindig jókat tudok cseverészni, mert én vagyok az egyetlen barátja. Sokszor búslakodik, mert elszaladnak előle, ha meglátják. Szegény nem is sejti, hogy a hátán kimeredő, furcsa dolgoktól félnek, pedig ő csak barátkozni akar. Felvidítani akkor tudom, amikor elhullajtok egy-két levelet, ilyenkor a tüskéire felszúródnak, és így nagyon elegánsnak és csinosnak érzi magát a többi állat között. Folyton azt kiabálja:-Látjátok ti is, milyen szép vagyok?
Aztán amikor már a nap is későn kel és korábban tér nyugovóra, jönnek az őszi napok, az én kicsinyeim is megérnek, zöld ruháik barnává válnak, majd ettől megszabadulva lehullanak a földre. Ekkor sokan körülvesznek, és kapkodják fel finom dióimat.
A jó idő sem tart örökké. Amikor a napfény és a meleg a múlté, jönnek a csúnya felhők, hozzák magukkal a hideg szelet, melynek fuvallatába egész testem belesajdul. Ekkor már kisebb a zsongás körülöttem, összehúzódzkodom, készülök a télre. Leveleim megsárgulnak, elhullajtom őket, aminek legfeljebb Sára barátnőm örül.
A hosszú, havas, hideg telet átszundítom, majd várom, hogy a természet újra kezdje örök körforgását, hogy minden kezdődjön elölről: a tavasz, nyár, az ősz és a tél.

6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben