Halgas Tamara: Medve-nóta

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis erdő.
Ebben a kis erdőben sok-sok kis állat barátságban éldegélt együtt. Télen megosztották egymással élelmüket, nyáron segítettek a másiknak raktározni. Amikor tehettem, kijártam ebbe a kis erdőbe. Barátságot kötöttem az üregi nyúllal, Jeremiással, segítettem a hangyának, Botondnak, és hallgattam, ahogy Júlia, a veréb minden pletykát továbbad a szomszédainak.
Június 17-e volt, hatot ütött az órám. Épp ezt a mesét írtam, amikor meghallottam Juli jajveszékelését:
- Jön Huba, szaladjatok! Meneküljetek, Huba közeleg!
Nagy híre volt Hubának a kis erdőben. Mindenki tudta, hogy ki ő. A félelmetes medve. Huba volt az egyetlen erdőlakó, akitől mindenkit rettegett. Mindig morcos volt, és aki útjába került, azt rögtön felfalta.
Az állatok jajveszékelve húzódtak fedezékbe. Ki odújába, ki fába vájt kuckójába. Én pedig csak álltam kővé dermedve, most mitévő legyek? Mikor kezdtem volna szaladni, meghallottam súlyos léptei zaját, éppen felém tartott. Amint megláttam, egyből tudtam, ha szaladok, elkap. Magas volt, és félelmetes. Fogait feltárva vicsorított rám, és hatalmas karmait felém nyújtotta. Szaladtam, ahogy lábaim bírták, de Hubának ez meg sem kottyant. Így hát úgy döntöttem, felmászom a legmagasabb fára, hátha nem bírja az iramot. Amint ezt a nagyszerű tervet kiötlöttem, a medve a hátam mögött kiabált:
- Úgyis elkaplak, és te leszel a vacsorám! Nem menekülsz!
S mivel tüdőm kezdte felmondani a szolgálatot, gyorsan felmásztam a legközelebbi fára. Mivel a fa elég roskatag volt, gondoltam, a rettegett vadállatot nem fogja elbírni, majd ha elkezd mászni, gyorsan leugrok, és futok tovább. Ám Huba megtorpant a fa előtt. Azt hittem, nem vett észre a fa tetején, de nem ez volt a gond. A fenevad elfáradt, nem tudott felmászni utánam a fára. Úgy megörültem, majd’ táncra perdültem. De amint megláttam Huba arcát, elfogott a sajnálat. Szégyenkezve állt a fa tövében, és szomorúan brummogott:
- Már fára mászni sem tudok, én vénség. Mi lesz így a vacsoránk? Mit mondok a kisbocsoknak?
Megsajnáltam szegény párát. Mit eszik a medve család?
- Várj Huba, ne menj el! – kiáltottam, s lemásztam.
Így történt, hogy Huba dicsősége megmaradt, és az erdőben nyugalom honolt. Ha nem lettem volna medvevacsora, az én mesém is tovább tartott volna.
6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben







Ha kérdésed van, írj nekünk

Feliratkozás hírlevélre



© 2018 ismerdmegmagyarorszagot.com