Horváth Kata: Csodatévő buborékfújó

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Szőke, kékszemű, a világ érdekes dolgai felé forduló. Szerette az eget, mert nagy volt és végtelen, messze, messze be lehetett látni. A legtöbbször felhőcsónakok is úszkáltak benne, ki-ki a maga kikötőjét keresve.
Egyszer gondolt egyet, világot megy látni. Megkeresi a tenger végét, a nagy kikötőt, ahonnan a vándor felhők indulnak.
Becsomagolt a macis hátizsákjába. Tett magának csokis kekszet, hátha a hosszú út alatt megéhezik. Elrakta az alvós maciját, hogy legyen társa a nagy kalandban. Valamint kezébe vette a sokoldalú buborékfújóját. Így indult útnak.
Átküzdötte magát a végeláthatatlan sivatagon. Itt a királyok homokvárakban laknak, homok süteményt sütnek a homokpékségekben a pékek, és homoklisztet őröl a homokmalom.
Hátas pillangón vágtatott át a Füves Réten, méhecske hercegek társaságában, akik tulipánkastélyokban laktak. Velük szárnyalt még két veréb is, akikkel a kisfiú jó barátságot kötött.
Átkelt a Kék Tengeren molnárka húzta hajóján. Megosztotta csokis kekszét a vízben élő aranyhalakkal, akik cserébe megkínálták moszatlekvárjukkal. A vízen tükröződtek ugyan a felhőbárkák, de a kisfiú sehogy sem tudta elkapni őket.
A Sűrű Sötét Erdő békés lakóinak vezetésével megmászta a világ legmagasabb fáját, de még annak csúcsáról sem érte el az ég végtelen vizét. Ám ez az út sem volt hiába, mivel a Sűrű Sötét Erdő békés lakói megkínálták kedvenc eledelükkel, a cseresznyetortával.
A Sűrű Sötét Erdőt maga mögött hagyva elérte a Senki Földjét. Itt a fű helyett moha nőtt, s a nap sem sütött olyan fényesen. Onnan túl már az idegenek birodalma húzódott, ahol még sohasem járt a kisfiú.
Letelepedett a földre és kibontotta mackós hátizsákját. A keksze elfogyott, már el is fáradt, sőt elfelejtett váltás zoknit csomagolni magának. Arra gondolt, hogy igazából nem is szeretne annyira eljutni abba a messzi, messzi kikötőbe. Szívesebben aludna egyet az ágyikójában.
Elővette a buborékfújóját és hatalmas buborékokat teremtett az egyszerű szappanos vízből. Csak fújta, fújta, csinálta a buborékokat, kicsit, nagyot, kereket, oválist, szivárványszínűt, sokáig élőt, hamar kipukkanót.
Ezek a buborékok szárnyra kaptak, és repültek vissza a kisfiú hazájába, ahol a kis vándor édesanyja elkapdosta őket. Megértette gyermeke üzenetét, s útra kelt, hogy hazahozza elcsatangolt kisfiát.
Elsétált a homokozó mellett, átkelt a füves udvaron, megkerülte a halastavat, elhaladt a magas cseresznyefák mellett és odaért gyermekéhez a kert végébe a kerítés mellét. Ölbe vette a kisfiút, puszit nyomot a homlokára, majd vissza vitte a házba lefektetni.
Így ért véget a kisfiú varázslatos utazása a felhőhajók távoli kikötőjéhez. Ha téged is érdekel, hogy honnan indulnak a fehér hajók útjukra, pakolj be a hátizsákodba, de ne feledd a váltás zokni mellé a buborékfújót is eltenni, anélkül nem tudnál üzenni anyukádnak, ha már elfáradtál.

6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben