Joó Júlia: Tuki

Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz se volt, de messze-messze jártunk a mi kis országunktól, sőt még Európától is. Átszeltük a gondolatok tengerét, sőt még a valódi Atlanti Óceánt és a Karib-tenger is. Elérkeztünk Közép-Amerikába, azon belül az esőerdőbe. Ez a történet ott játszódik.
Gyönyörű idő volt, sütött a nap, majdnem elérte a hőmérséklet a 30C fokot. Messziről a vízesések halk moraját lehetett hallani. A majmok egymással játszadoztak, a különféle madarak túlharsogták egymást. A szivárványcsőrű tukán családban a legkisebb csöppség, Tuki, a virgonc kismadár alig egy hete tanult meg repülni. Még nem olyan ügyes, mint a szülei, de minden nap sokat gyakorol, hogy a kék ég bajnoka legyen.
Az egyik útja után lefeküdt aludni a biztonságot jelentő fészekbe. Amíg aludt a szülei arra gondoltak, hogy ők elmennek élelmet keresni. Így is lett. Miután Tuki felébredt egyedül találta magát a fészekben, óvatosan körülnézett és kihasználta a kínálkozó lehetőséget, elszökött játszani a barátaihoz. Amikor odaért a játszóhelyükhöz döbbenten vette észre, hogy ott se fák nincsenek, se a barátai, csak óriási munkagépek, melyek éppen sorra döntötték ki az otthonát jelentő cédrusokat.
Kíváncsian közelebb repült, és zsupsz már bent is találta magát egy ketrecben. Félelmetes idegen jöttek, az emberek. De ezt Tuki nem tudta, mert még sose látott embereket, csak azt látta, hogy ezek a valakik tönkreteszik az ő erdejét. Azt sem tudhatta, hogy rabságba került, hiszen a munkások nemcsak favágók, hanem orvvadászok is voltak. Nagyon örültek Tukinak, mert sok pénzt jelentett számukra. Odavitték a ketrecét a többi bezárt állat mellé, akik hasonlóképp jártak, mint ő. Tuki kétségbe esetten nézett ki a ketrec rácsai közül. Egyszer csak észrevette, hogy ott vannak a szülei és a barátai is a többi ketrec rácsai mögött. Szülei nagyon örültek, hogy ő is életben van, de Tuki nem értette, mi történik velük. Elmondták neki, hogy most csapdába estek és csak nehezen fognak tudni kiszabadulni. Ebben szerencsére nem lett igazuk.
A munkagépek zajára felfigyeltek ugyanis a vadőrök, akik felfedezték az illegális fakitermelést. Amikor észrevették a bezárt állatokat, rögtön riadót fújtak és egy éjszakai rajtaütés során kimenekítették az összes befogott állatot. Minden állat túlélte ezt a veszélyes kalandot. Zajongva, rikácsolva menekültek a kinyíló ketrecekből vissza az erdőbe. Tukit szülei körbevették és együtt repültek haza a fészekbe. Tuki bocsánatot kért szüleitől, hogy elszökött és megígérte, hogy soha többé nem csinál ilyet. Boldogan éltek, míg meg nem haltak, csak Tuki rémálmaiban jelent meg néha az ember, és vett el mindent, ami az életet jelenti az erdő lakóinak.

6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben