Köhler Márk: Gyurgyalag, az év madara
- Annyira boldog vagyok! – mondta a várandós anyamadár- Nekünk is olyan gyönyörű fiókáink lesznek, mint a barátainknak!
- Igen! – mondta a jövendőbeli apamadár – Nekünk lesznek a legszebb kismadaraink az egész világon!
Már aznap este világra hozott az anya – egy tojást. Csodálkoztak, hogy miért egy kicsinyük született, amikor az összes szomszédnak öt vagy hat utóda lett. Kicsit szomorúk lettek, de közben boldogok is voltak, hogy lett egy aranyos fiókájuk. Ám úgy gondolták, hogy biztosan valami baj lehet, amiért nem az történt, amit szerettek volna, így kitalálták, hogy felnevelik a kicsikét és aztán elrepülnek együtt a madárdoktorhoz, Dr. Gyurgya úrhoz, hogy kiderítse, mi lehet a probléma. Idővel a tojás kikelt és elnevezték őt Gyurinak. Teltek a napok, hetek, hónapok, majd mikor már a kismadárból egy repülni tudó, érett gyurgyalag lett, a szülők így szóltak:
- Gyuri! – mondta az apa - Biztosan elgondolkoztál már azon, hogy miért vagy egyke, míg a barátaidnak sok testvére van… Még mi sem tudjuk miért történt így, de mikor megszülettél elhatároztuk, hogy ha felnősz, elmegyünk a városon túl lakó madárdoktorhoz. Ki kell derítenie, hogy mi lehet a baj, nehogy véletlen valami rossz dolog történjen édesanyáddal.
- De nagyon vigyáznunk kell út közben, mert bármi baj lehet! – mondta az anya - Nem lehet tudni, hogy milyen veszélyek leselkednek ránk a városban és neked ez lesz az első hosszú utad.
Gyuri először meglepetten állt előttük, aztán kijelentette:
- Jól van, ne aggódjatok, óvatos leszek, és mindig mellettetek fogok repülni.
A család boldogan összeölelkezett.
Másnap reggel útnak indultak, hogy átrepüljenek a veszélyeket rejtő városon. Az első napon szerencsétlenségükre eleredt az eső, ami nagyon megnehezítette a dolgukat, ezért kénytelenek voltak leszállni egy fára. Kicsit később már zuhogott is, meg villámlott, szörnyű vihar támadt. Szerencsére a fán volt egy lakatlan mókusodú, így meg tudták ott húzni magukat estére. A második napon nem volt jó a kedvük, mert éhesek voltak és ázottak, de legalább elmúlt a vihar. Így újra elindultak a doktor felé. Fáradtan elrepültek a városig, de már a látvány is nagyon megijesztette őket. A város koromfekete volt a sok füsttől! Viszont nagyon sok idő lett volna megkerülni, és hiába néztek jobbra-balra, nem látták a megoldást. Így arra jutottak, hogy gyorsan átrepülnek a városon, mert onnan már nem messze van a doktor. Azzal szélsebesen berontottak a füstbe! Ahogy mentek beljebb, egyre rosszabbul érezték magukat a sok füsttől és a nagy zajtól. Kezdtek émelyegni és már szinte nem is látták egymást a szmogtól. Így újra le kellett szállniuk, de próbáltak gyorsan egy olyan helyet keresni, ahol nem ilyen fojtó a levegő. Végül észrevettek egy nyitott ablakú épületet, ahová beszálltak éhesen, ázottan, füstösen és azonnal elaludtak. Rá egy kis időre néhány zöld ruhás ember nyitott be oda, akik csodálkozva néztek a madarakra, majd így szóltak:
- Jó ég, ezek a szegény kis gyurgyalagok hogyan kerültek ide?
- Ó, jaj, de rosszul néznek ki, biztos nagyon kimerültek!
De olyan fáradtak voltak, hogy fel sem ébredtek erre a zsibongásra. Csak akkor eszméltek fel, mikor már egy másik helyen voltak, egy kalitkában, ahol csend volt és tisztaság. Majd észrevettek egy nagy tál eleséget és rögtön nekiestek enni. Pár perc múlva benyitott két állatorvos mosolyogva és azt mondta az egyik a másiknak:
- …Valószínűleg az utolsó pillanatban találtak rá ezekre az aranyos gyurgyalagokra a bizottság tagjai… Alaposan átvizsgáltam őket és egyiküknél sem találtam fertőzést, vagy mérgezést, mindhárman makkegészségesek. Most már semmi bajuk, megtisztítottam őket és már biztos kipihenték magukat. Nagy utat tehettek meg… Nocsak, már fel is ébredtek!
Ekkor azt mondta a másik:
- Ez nagyszerű, örülök neki! Ha teletömték a begyüket, már vihetjük is őket az erdészeti bizottsághoz!
Később, mikor már jól laktak, megfogták a ketrecet és berakták egy autóba, majd elhajtottak ugyanahhoz az épülethez, ahova beszálltak az ablakon. Bevitték őket ugyanabba a terembe, ahol elaludtak majd zöld ruhás embereket pillantottak meg egy asztal körül. Erre egy ember felállt az asztaltól és azt mondta:
- Tisztelt Bizottság! Azért halasztottam el a tegnapi tárgyalást mikor ide belépve megláttuk ezeket a gyurgyalagokat, mert ezeknek a madaraknak a jelenlétében szerettem volna bemutatni ezt a fajt. A gyurgyalag egy gyönyörű madárfaj és egyúttal nagyon kitartó is, ugyanis költözéskor akár 10000 kilométert is képes megtenni! Tegnap láthatták is, milyen kimerültek voltak az utazástól. Úgyhogy tiszteljük meg ezt a kis egyedszámú madárfajt azzal, hogy kinevezzük az év madarának!
Erre mindenki ránézett a három madárra és egy hangon kiáltották:
- Egyetértünk!
Ekkor mindenki tapsolt és boldog volt, hogy egy ilyen szép madárral büszkélkedhet országuk. Majd a bizottság megbeszélte, hogy másnap kiviszi őket a városból, hogy könnyebben hazatérhessenek.
Így is történt. A harmadik napon Gyuriékat kivitték a városon kívülre, ők pedig szabadon hazarepülhettek. Végül, ha nem is úgy, ahogy tervezték, de megtudták, hogy nincs az édesanyának semmi baja. Az elkövetkezendő években szép, nagycsaláddá cseperedtek és Gyuri boldogan segített a szüleinek felnevelni a kistestvéreit.