Kósa Szabina: Viszály utáni románc
- Tiffany, szerintem apád ezt nem fogja jó szemmel nézni. S mi több egy királykisaasszonynak ilyenkor otthon lenne a helye és a vacsorához kellene készülődnie, majd selyemágyban feküdve, mély álomba merülnie és holnap fogadni a további kérőket!- taglalta Kacor. Közben pedig lépkedett úrnője mellett.
- Te akaratos macska!- korholta le Tiffany. – Én addig nem megyek vissza, amíg apám a kérőkkel zaklat engem. Bíz' én nem, Isten úgy segéljen! Mindig is meg akarta nekem mondani, hogy mit és hogyan tegyek. Ezt én nem fogom tovább szó nélkül tűrni, még ha ő a király és a szava szent és sérthetetlen. Nem fogja nekem megparancsolni, hogy ki legyen a jövendőbelim, a szerelmem egy életen keresztül. Nem fogok neki engedelmeskedni, még erőszakkal sem, inkább akkor tagadjon ki a királyi családból!- mondta panaszos hangon az alig 14 éves hercegnő, aki korához képest érettebb volt társainál.- Tudod Kacor, hogy miért jöttem el, Rafael miatt. Nélküle nem megyek sehova sem, pláne nem vissza a palotába, ahol apám ölbe tett kézzel várja az érkezésem, hogy szitokáradat után visszaküldjön a lakosztályomba, ahol anyám vállán sírnám ki magam egész éjszaka! Akkor inkább vesszek el itt helyben!
- Ó, micsoda szörnyű gondolatok kisasszony! Mindig csak az a Rafael és Rafael... Nem gondolja, hogy talán veszélyes önre nézve? Hiszen jó apád ellenségének a fia! Édes leánykám! Gondold át kérlek! - nógatta Kacor, miközben kikerülte az előtte lévő kökénybokrot.
- Átgondoltam én már! De biztosan mondom neked, hogy én mással nem esküszöm meg, csak a szeretett Rafaelemmel.- jelentette ki Tiffany.
- Te makacs leányzó!
- Ha apám nem lenne hajlandó beletörődni, akkor együtt fogunk megszökni!- mondta vágytól csillogó szemekkel.
- Na és velem mi lesz?- kérdezte kétségbeesetten a macska.
- Te is velünk jöhetsz régi barátom!- majd pedig megsimogatta Kacort, aki erre hálásan dorombolni kezdett.
- Hol kell találkoznunk Rafaellel?
- A Rainer-tó mellett, már nem lehetünk olyan messze, kezd ritkulni az erdő. Tovább gyalogoltak és néhány perc múva oda is értek a tóhoz.
- Rafael, hát itt vagy!- kiáltotta Tiffany. Szaladt és megölelte, Rafael pedig viszonozta.
-Persze, hogy itt vagyok...- dörmögte a nyakába. Rafael két évvel idősebb volt a lánynál, de határozottan beleszeretett, már kiskorában, amikor még a szüleik között nem volt viszály. Mielőtt ők ketten megszülettek, azelőtt volt az összetűzés a két uralkodó között, miszerint Tiffany apja gyalázatos módón elszerette Rafael apjának jegyesét. Azóta a két király nem fér meg egymás között, különösebb vita vagy összetűzés, esetleg hadsereg bevonása nélkül. Így ment ez mióta a két fiatal az eszét tudta. Ezután tanácskoztak, hogy mi tévők legyenek ezután és Rafael elmondta, hogy az apja hajlandó békülni. Hárman indultak vissza a palotába. Mikor megérkeztek Tiffany előrement a tárgyalóterembe, ahol résnyire nyitott ajtó mellett kihallgatta Alexander(Rafael apja) és az ő édesapja(Trixius) beszélgetését.
- Trixius gondold végig!- kezdte el Alexander. Mind a ketten fiatalok és szerelmesek egymásba!
- Legyen, ahogy akarod Alexander. Úgy sem tudnám eltiltani őket egymástól!- és Alexander magához ölelte a régi barátját, Trixiust. Tiffany örült a hallottak miatt és szaladt, hogy elmondja Rafaelnek, aki az előcsarnokban várakozott Kacorral.
Rafael, mikor meglátta Tifanny arcán a mérhetetlen boldogságot, azonnal odarohant hozzá és lágyan megcsókolta. A lány szóhoz sem tudott jutni a meglepettségtől és a gyönyörtől, na meg az arcára kiülő vágytól és pirulástól. Kacor pedig kuncogott magában. Ekkorra már megérkezett a két király is és a királynék, majd a jelenet láttán áldásukat adták az ifjú párra. Rafael és Tiffany boldogan éltek a sűrű erdő közepén épített kastélyban a tó mellett Kacorral, ameddig meg nem haltak. Boldogan, reménnyel teli jövőre nézve a hőseimre. Így végződik tehát az én mesém.