Nagy Tímea: Kalózélet

Részlet Edward Bart (Gyilkos Edward) naplójából
Íródott az Úr 1798. évében.

Én és embereim jelenleg a tortugai kikötőben állomásozunk. A Cassandra lágyan ringatózik a tengeren, amely most vörös-lila-kék színben pompázik, ahogy visszatükröződik benne az ég. Megérdemeljük a pihenést. Egész nap a vizet szeltük. Miután előző nap egy – a Brit gyarmatokhoz tartozó – kisebb falut kifosztottunk. Mivel nem térhettünk ide üres kézzel, elhoztunk mindent, ami valamicskét is érhet. Többek között aranyat, ezüstöt és még ki tudja, mit szedett össze ez a gyáva tengeri népség.
Jómagam bitófára akasztottam a legtehetősebbeket, és azokat, akik ellenszegültek Gyilkos Edward követeléseinek. Közel húszan lelték ily módon halálukat.
Néhány foglyot is ejtettünk, ezért tettünk egy kis kitérőt egy lakatlan sziget felé, mert az egyik istentisztelő szárazföldi patkány lázadást szított a foglyok között, illetve embereim közül jó néhányat, ami kisebb zendülést eredményezett a fedélzeten. Azonnal intézkedtem, és a lázadókat halállal büntettem. Azokat pedig, akik a zendülést előidézték, kitetettem egy közeli szigetre, ahol rajtam kívül senki sem hajózik. Mindegyiküknek adtam egy kulacsnyi vizet, egyetlen egy töltényt és csupán egyetlen fegyvert, majd elhajóztunk.
Ahogyan a hajó tovasiklott a drága tengeren, hátranézve láttam, hogy a hegyek mögül valami erőteljes, fekete füst gomolyog fel. Elégedetten néztem vissza és tovább hajóztunk.
Hamarosan elérkezett az ebédidő és – reményeink szerint – az újonnan szerzett zsákmányból készülhetett volna el a patkányok a kosztja. De szűz reményeink hamar elhaltak, amikor a szakács ismét azt a borzadályos, ételnek nevezett trutymót tette elénk. Fenyegetően, ki-ki elborzadva nézte a tányérján heverő valamit – ami meg kell hagyni, már-már csaknem mászhatott is volna.
Miután mindenki „tisztára nyalta” a tányérját – természetesen a parancsomra –, visszamentek a posztjukra. Ekkor szóltam Mr. Jonesnak, hogy következő megállónk: Tortuga.
Csakhamar meg is érkeztünk úti célunkhoz és a legénység szétszéledt. Szerénységem fogadásokat kötött és meg is nyertem azokat. Majd a fogadáson nyert pénzemből két ágyast fizettem magam mellé. Mindeközben Mr. Jones további embereket toboroz – ha jól tudom, még mindig – a legénységbe.
Hamarosan megérkezem életem ötvenkettedik évébe. Kezdem úgy érezni, hogy nincs annyi bizalmasom embereim körében, mint régen. És ez – megjegyezem – kissé aggaszt is. Attól tartok, még egy puccs a hajómon és én fogok repülni. Tartok tőle, kiöregedtem a kalózkodásból, de megfogadtam, addig nem hagyom abba, mígnem az angol hadsereg katonái kezére nem kerülök, és maga a király nem végez velem. Míg ez meg nem történik, addig harcolok és küzdök, még akkor is, ha a kormányosommal csak ketten maradunk, aki immár harmincadik éve hű hozzám.

6-10 évesek

Bővebben

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben