Caroline Shephard vagyok és egy hónapja lettem 18 éves. A történet, amit most elmesélek a II. világháború előtt, 1938-ban kezdődik és 1920-ban fejeződik be.
Szóval az egész úgy kezdődött, hogy a szüleinkkel békésen éltünk egy eldugott kis falucskában. Sokat játszottam a húgommal, Lucy-val, de szívesen néztem esténként a csillagokat is a bátyámmal, Georg-dzsal. Mindennap segítettem anyunak a főzésben, és apunak a kertben. Volt ugyanis egy kertünk. Kicsi volt ugyan, de mi nagyon szerettünk néha kimenni egy kicsit a levegőre. Apával krumplit ültettünk, hiszen ebből készült a legtöbb étel. Egyszóval minden rendben volt egy bizonyos napig. Mert azon a napon elvitték tőlünk apát és Georgot katonának. Nagyon szomorúak lettünk és a lelkükre kötöttük, hogy nagyon vigyázzanak magukra. Hát még milyen fájdalom öntötte el a szívünket Lucy-val, amikor azt mondták, hogy már elég nagy vagyok ahhoz, hogy a háború ideje alatt vigyázzak Lucy-ra, majd elvitték tőlünk anyát is.
Így hát ketten maradtunk Lucy-val. Enni tudtunk, hiszen szerencsére sokat segítettem főzni anyának, így én is megtanultam, hogy hogyan kell pl. kenyeret sütni. Játszani azonban már nem volt kedvünk. Azon szomorkodtunk, hogy a nagyszüleink már nem élnek. Végül kitűnő ötletem támadt: menjünk vissza a múltba, amikor még nagypapa és nagymama is élt. Akkor még minden rendben volt. Elmeséltem az ötletemet Lucy-nak is. Rögtön egyetértett velem. Megbeszéltük, hogy összeszedünk egy edénybe krumplit, hogy ha sokat kell gyalogolnunk, amíg megtaláljuk a nagyiékat, legyen mit ennünk. Azonkívül magunkra vesszük az összes ruhánkat, hogy legyen mit hordanunk a múltban.
Másnap reggel a család időutazó szekrényével elindultunk. Nem hiszitek el, mekkora szerencsénk volt! Anyáék már 1920-ban is itt laktak a nagyiékkal együtt. A 7 éves kis Georg fogadott minket az ajtóban. Anya, Apa, Nagymama, Nagypapa és Georg igencsak meglepődött, amikor elmondtuk nekik, hogy a jövőből jöttünk, hogy újra együtt lehessünk mindannyian. Nagyon örültek nekünk. Megfogadtuk, hogy ezentúl örökké együtt maradunk. Hisz egy család vagyunk és nagyon szeretünk együtt lenni.
Azóta minden rendben van. Nagyon örülök, hogy megismerhettem a nagyszüleimet. Szerintem Lucy is hasonló véleményen van. Remélem, örökké együtt maradhatunk!

6-10 évesek

11-17 évesek

Bővebben

18+

Bővebben